Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848 - Dél-Alföldi évszázadok 11. (Szeged,1998)

BEVEZETŐ

Torontál Romániához csatolt része Temes megyébe olvadt bele. Kezdetben neve is Temes-Torontál volt, később leegyszerűsítették Temesre. 1926-ban a Marostól délre eső néhány községet Arad megyéhez csatolták. Más változás nem történt 1950-ig, amikor is az új közigazgatási reform értelmében az országot tartományokra, a tartományokat pedig rajonokra osztották. így jött létre Krassó-Szörény és Temes megyéből az úgynevezett Temesvár tartomány, északon pedig Arad tartomány, melyhez odacsatolták a lippai, új aradi és nagyszentmiklósi raj ónokat. Ily módon Arad mélyen benyomult a történelmi Bánátba. 1957-ben megszüntették Arad tartományt, melynek déli részét a nagyszentmiklósi, az időközben alakított pécskai, újaradi és lippai rajonokat a most már Bánáthoz visszakeresztelt nagy tartományhoz csatolták. Ennek határa északon már Simándig, Világosig, a Zaránd hegység gerincéig terjedt. Ezt az új helyzetet 1968-ban a Ceau§escu-féle új területrendezés változtatta meg, amikor is visszaállították a régi megyerendszert. így született újjá Temes megye, Temesvár székhellyel, mely magába foglalta a régi Torontál északi részét, Nagy szentmiklóssal, továbbá az egykori Krassó megye északi részét is Lúgossal. Az új Arad megye viszont megkapta a Marostól délre eső részt: Lippát, Vingát, Németszentpétert, Székesútot, stb. nagyjából azokat a részeket, melyek a középkorban is Arad megyéhez tartoztak. A Lúgostól délre eső terület Krassó-Szörény megye névvel szintén újjáalakult, de most már ez iparosodott Resica központtal. Sajnos nem ismerjük a szerb Bánát közigazgatási beosztásának változásait, s ennek bemutatásáról ez alkalommal le kell mondanunk. * Bánát a magyar köztudatban úgy ismeretes, mint egy jó termő dúsgazdag terület, a módos parasztok, virágzó uradalmak, népes települések földje. Valóban az is. Jelentős ipari központjai: Temesvár, Lúgos, Resica, Boksánbánya, Karánsebes mellett nagy mezővárosok sokasága alakult ki a XVIII. és XIX. század folyamán. Ezek demográfiai fejlődésével a kötet egyes fejezeteiben egyenként meg fogunk ismerkedni. Más felől a folyamatos betelepítések révén nemzetiségileg is rendkívül színes viszonyoknak lehetünk tanúi. Az egymásrautaltság, a közös munka, ármentesítések, új falvak alapítása, a szabad földfoglalás, irtás, stb. a különböző nyelvet beszélő és különböző vallású népeket türelemre, megértésre és kölcsönös tiszteletre tanította. Hiszen a nagytömegű románság, szerbség, németség mellett jöttek ide magyarok, franciák, olaszok, spanyolok, bolgárok és krassovánok, horvátok, csehek és szlovákok, majd kereskedő zsidók, örmények, görögök és macedónok, s valamennyien élték szabadon és kötetlenül saját közösségi életüket. Ebben csak a XIX. század második felében jelentkezett törés, amikor is a türelmetlen nacionalizmus éket vert az addig testvériesen élő közösségek közé s a politikai perpatvarban lassan ellenfelekké váltak az eddigi közös sors békés közösségei. De még ekkor sem fajult a Bánságban fegyveres összeütközéssé, testvérharccá a politikai ellen-