Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848 - Dél-Alföldi évszázadok 11. (Szeged,1998)
BEVEZETŐ
tét, eltekintve az 1848-49-es szerb felkeléstől. A románság és magyarság viszonya végig békés volt. Nem irodalmi szépségtapasz Herczegh Ferenc, Hunyady Sándor, Gozsdu Elek, Reiter Róbert, Franz Liebhardt, Szabolcska Mihály, Méliusz József és más remekírók annyi testvériességet sugárzó írása, mint ahogy az is köztudott, hogy Temesvár vagy Lúgos utcáin a gyermekek három, sőt nem egy esetben négy nyelven beszélgettek egymással. Bár külön fejezetben taglaljuk a Bánság rendkívül gazdag helytörténeti irodalmát, mégis előre kell bocsátanunk, hogy a sok tucat könyv, tanulmány ellenére máig sem rendelkezünk egy átfogó, mindent elemző bánáti történeti monográfiával. Ennek is számtalan oka van. Mindenekelőtt a forrásanyag szétszórtsága. Ne feledjük a terület 1779-ig katonai kormányzat alatt volt, s egyetlen ura a kamara volt. Következésképpen ennek iszonyatos forrásanyagát Bécsben három helyen kellene átvizsgálni: az állami-, a hadi-, és a kamarai levéltárban. Különösen bonyolítja a kérdést, hogy a katonai határőrvidékre vonatkozóan egyes-egyedül csak Bécsben találunk érdembe vágó anyagot. Ennek alapos felkutatására és feldolgozására egy élet nem elég. Erre legtöbb utalást Baróti Lajos regesztáiban találunk, 20 de annak nagy részét a megyei levéltárakban ma már hiába keressük. A temesvári megyei levéltár igen jelentős anyagát 1919-ben a szerb megszállók elvitték, s a hírek szerint Bégen elsüllyedt és megsemmisült. Rendkívül kiselejtezett és hiányos az Országos Levéltár Economica anyaga is. A temesvári görög keleti érsekség és az aradi görög-keleti püspökség levéltári anyaga elég gazdag, de kimondottan egyházi vonatkozású. Ezt nagy részben feldolgozta I. D. Suciu 21 , iskolai vonatkozásban pedig az aradi L. Popeangá. 22 Rendelkezésünkre áll azonban három olyan bőséges statisztikai anyag, mellyel még mind ez ideig nagyon keveset foglalkoztak. Ez pedig a Bánátban 1780-1786 között végrehajtott úrbérrendezés, az 1784-1787-es II. József-féle népszámlálás és végül az 1828as országos általános összeírás. Mivel ezek községről-községre adják az adózó lakosság családainak számát, társadalmi összetételét, vagyoni állapotát, úgy véljük, hogy ennek feldolgozása, összehasonlítása révén viszonylag hű képet nyerünk e terület demográfiai fejlődéséről, a parasztlakosságról, falusi kézművesség számáról, társadalmi rétegződéséről, stb. Feltétlenül figyelmet érdemel a mezőgazdasági technika viszonylagos előre haladottsága. Mind az újabb telepítéseket, mind a talajművelés javítását, nagymértékben elősegítették az 1740-es években tervszerűen meginduló vízlecsapolások, csatornázási munkálatai. Másfelől az új telepesek egy nyugati agrártechnikát hoztak be, mindenekelőtt lóvontatást, a barázdafordító ekét, vasboronát, társzekeret, nemesített magvakat, takarmány- és ipari növényeket, jó állatfajokat. Rendszeresítették a vetésforgót.. Ugyanakkor a kamara is erőltette az ipari növények termesztését. A belterjes és bőséges állattartás pedig idővel lehetővé tette a rendszeres trágyázást. 20 BARÓTI LAJOS: Adattár Délmagyarország XVIII. századi történetéhez. Budapest, 1893-1896. 21 SUCIUI. DIMTTRIE: Monográfia Mitropolie Banatului. Timisoara, 1977. 22 POPEANGÁ VASILE: Un secol de activitate scolará románeascá in pártile Aradului la mijlocul secolului al XlX-lea, 1721-1821. Arad, 1984., Un secol de activitate scolará románeascá in pártile Aradului 1821-1867. Arad, 1979.
