Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848 - Dél-Alföldi évszázadok 11. (Szeged,1998)
BEVEZETŐ
A helynevek tanúsága szerint a Szörénységet kivéve az Árpád-korban a lakosság többsége magyar. De már a XIV. század második felében nagy tömegekben húzódik fel a szerbség és a románság a vég nélküli törökellenes harcok során, e vidék lakossága nemzetiségileg teljesen kicserélődik. 1552-ben elesik Temesvár a Délvidék legjelentősebb vára, vele párhuzamosan Lippa és Arad, s az új hódító megszervezi a Temesvári vilajetet, két szandzsáksággal, a temesvárival és a moldovaival s természetesen a hozzájuk tartozó náhiékkel. Később ehhez fog kapcsolódni a lippai szandzsákság is, következésképpen a temesvári török közigazgatás magába foglalja Arad megye Marostól északra fekvő falvait is. 18 A török hódoltság határai azonban a bánsági részeken nem voltak állandóak. Egy ideig Lippa, Lúgos, Karánsebes az Erdélyi fejedelemséghez tartoztak, s csak 1658-ban kerültek véglegesen török uralom alá. Az 1683-ban Bécs ostroma után meginduló felszabadító háború 1699-ben a karlócai békével lezárult. Ettől kezdve tekinthetjük az újkori Bánátot egységes területi entitásnak, mivel az új határt a Tisza és Maros képezte. Következésképpen, amikor 1716-ban Savoyai Jenő bevonult Temesvárra, s 1718-ban a császáriak megkötötték a pozserováci békét, az új szerzemény mint „Bánat" osztrák katonai közigazgatás alá került. Mercy a teljhatalmú katonai kormányzó az új tartományt 13 kerületre és 6 katonai századvidékre osztotta. 19 Ez a beosztás később, kisebb-nagyobb módosítással, meg is maradt 1779-ig mikor is Mária Terézia a magyar rendek vég nélküli kérésére a Bánságban megszüntette a katonai és kamarai kormányzatot, s visszaállította a vármegye rendszert. Ekkor alakult újra Temes, Torontál és Krassó-Szörény vármegye. Nem került vissza azonban a magyar vármegye rendszerbe a határőrvidék és az úgynevezett Kliszura, melyet csak 1872ben csatoltak vissza a három említett vármegyéhez. A dualista monarchia alatt e három vármegye felölelte az egész Bánátot, tehát Arad és Csanád megyék egykori déli részeit is. Újabb változást eredményezett az I. világháborút követő Trianoni békeszerződés, amely a Bánátot ketté osztotta az újonnan alakuló Jugoszlávia és Nagyrománia között. Nem tárgya kutatásunknak, hogy a Bánság felett torzsalkodó román és szerb politika sakkhúzásait elemezzük, hiszen tudott dolog, hogy a szerbek követelték Temesvárt, a románok pedig Versecet. Végül is olyan megegyezés született, melynek értelmében Temes megyének csak a déli részét kapták meg a szerbek Verseccel, a románok pedig Torontál megye északi részét Zsombolyával és Nagyszentmiklóssal. A pontosság kedvéért azonban említsük meg azt is, hogy Torontál megye egynéhány északi falva Magyarország része maradt. A hatalomváltozás magától értetődően új területi átrendezést hozott magával. A románok nagyjából megőrizték a XIX. századi magyar megyerendszer határait. KrassóSzörény megmaradt változatlanul, bár 1927-ben kettészakadt Krassóra és Szörény re. 18 ENGELPÁL: A temesvári és moldovai szandzsák törökkori települései (1554-1579) Dél-Alföldi Évszázadok 8. Szeged, 1996. 159-166. 19 SZENTKLÁRAY JENŐ: Mercy Claudius Florimund kormányzata a temesi bánságban. Ujabb részletek Délmagyarország XVIII. századi történetéhez. Budapest, 1909., Száz év Délmagyarország újabb történetéből. Temesvár, 1879.
