Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848 - Dél-Alföldi évszázadok 11. (Szeged,1998)
A KATONAI ÉS KAMARAI IGAZGATÁS KORA (1716-1779) - Mercy kormányzata és a betelepítések első korszaka
béri, akár szerződéses alapon. A bánáti „Überland" valóságos kiterjedését nem is ismerjük. Értékét meghaladóan foglalkoztunk Aurél Tinta könyvével, melyről egyébként az ugyancsak temesvári I. D. Suciu írt lesújtó kritikát, a kötet német visszhangjáról ne is beszéljünk. Tettük ezt azért, mert egy olyan terület, ahol a török kiűzése után a népmozgás legalább még egy félévszázadig tartott, állandó változásoknak volt kitéve. Kóbor pásztorok, feloszlatott szerb katonai határőrvidék, áttelepítések és spontán átköltözések olyan kusza állapotokat temetettek, hogy azt nemzeti elfogultság oldaláról nem szabad értékelnünk. 9 Vonatkozik a megállapítás a magyar történetírás bizonyos korára is, mikor a Habsburg-ellenessség szellemében mindenre ellenségesen tekintettek ami német. A Bánát betelepítésében is kimondottan magyarellenes élt láttak, úgymond csak Mária Terézia uralkodásának végén engedték be a magyarokat. E sorok írójának véleménye szerint nem is volt honnan hozni magyar telepeseket. A magyarságot a több mint két évszázados törökellenes harcok során olyan súlyos vérveszteség érte, hogy egész megyék néptelenedtek el, már a XV. századtól kezdve fokozatosan cserélődött ki a lakosság etnikai összetétele. Nézzük csak meg az 1715-ös és 1720-as összeírás adatait (Bánát nélkül). A déli megyékben (Békés, Csanád, Csongrád) hány helység maradhatott lakott? Rögtön rájövünk, hogy majdnem egy évszázadra volt szükség, hogy a magyarság demográfiailag regenerálódjék, így is csoda, hogy olyan elnéptelenedett megyék, mint az említett Békés, Csanád, Csongrád, egy évszázad alatt visszaolvadtak a magyar etnikumba s új rajokat ereszthettek útnak a Bánságba is, igaz miután már az újratelepítések nagyjából lezárultak. Nyilván a telepítéseknek is voltak elvi álláspontjai, mindenekelőtt, hogy katolikusok legyenek. II. Józsefig ez az elv szinte áthághatatlan volt. Csak ekkor keletkeztek az első bánáti lutheránus német közösségek (Liebling és Birda), de ez a szempont nem vonatkozott nemzetiségre és nyelvre. Bécs a Bánátban biztosítani akarta a nyugodt kormányzás feltételeit azáltal, hogy a lakosság jelentős részének politikai megbízhatóságára építhessenek. Ez nem jelentette azt, hogy csak német telepeseket szabad beengedni, különben mi értelme volna az „Einrichtungswerk"-n azon részének, hogy a „rómaiak példájára ne tétessék különbség a befogadandó idegenek között", persze egy közbevetéssel, a túlzottan távol eső hitetlen és barbár népek kivételével s lehetőleg minden lakosnak azonos feltételeket biztosítva. 10 Na persze súlyos megkötöttségeket alkalmaztak a zsidókkal szemben. De ez nemcsak a Bánátban volt így. S ennek ellenére Temesvárt, a várban is megtűrték a zsidó Kolóniát, mindenekelőtt a spanyol szefarditákat, ha a gazdasági érdek úgy kívánta. A bánáti betelepítéseknek széleskörű irodalma van. Általában három betelepítési hullámról beszélnek. Mint már említettük, egyes történészek ezt a három uralkodó, III. Károly, Mária Terézia és II. József nevéhez kötik. Szerintünk ez a felosztási mód torz. A három hullám sokkal inkább a gazdasági, politikai helyzet szerint alakult. Az első hullám kétségtelenül Mercy kormányzatának kora, 1716-ban kezdődik s 1738-ban zárul. 9 TINTA AURÉL: Colonizárile habsburgice in Bánat. Timisoara, 1972. 10 Kalmár i. m. 44.
