Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848 - Dél-Alföldi évszázadok 11. (Szeged,1998)
A KATONAI ÉS KAMARAI IGAZGATÁS KORA (1716-1779) - Mercy kormányzata és a betelepítések első korszaka
A folyamat persze nem áll meg, csak lelassul. Ezután oszlatják fel a tiszai határőrvidéket, ami után jelentős szerb és román tömegek cserélnek lakóhelyet. Pontos összefoglaló statisztika híján még csak nem is követhető nyomon. Ugyancsak ezekben az években kerül sor a nagy bánáti vízszabályozásokra, kanalizálásokra, ármentesítésekre. Újabb nagykiterjedésű földek válnak megművelhetővé. így következik be 1764 és 1778 között a második, s most már szervezett betelepítési hullám. Ezután kerül vissza a katonai határőrvidéket kivéve, a Bánát a magyar királyi vármegyerendszerbe (1779). De ugyancsak ezután határozza el a kamara birtokainak eladását. Kialakulnak az új magánuradalmak. Következésképpen az 1780 utáni betelepítések jelentős része már magánjellegű, jól körvonalazott szerződések alapján. Ekkor jönnek a németek mellett új etnikumok: magyarok, csehek, szlovákok, stb. Mint már említettük a betelepítéseknek rendkívül bőséges és jól dokumentált irodalma van. Gondolunk itten nemcsak a számtalan helytörténeti monográfiára, de összegező, mindent átfogó monográfiákra is." Természetesen a sokféle feldolgozás és adatközlés adatai nem minden esetben egyeznek megfelelő pontossággal, de ez az eltérés elhanyagolandó. A pontosabb tájékozódás végett megkíséreljük a kérdést koronként összegezni, megjelölve a betelepített lakosság etnikai hovatartozását is. A korai betelepítések leghitelesebb képét Baróti Lajos rajzolta meg. A legelső telepesek főleg bányászok, kézművesek és kereskedők voltak. Már 1718 tavaszán mintegy 300-an érkeztek a legkülönbözőbb helyekről. Voltak köztük tiroliak, stájerek, csehek, besztercebányaiak. 1722-ben érkezett a legnagyobb egységes transzport: 247 tiroli bányászcsaláddal. Őket követték a mainzi, trieri és kölni választófejedelemségből, a Hessen-Darmstadt-i hercegségből, Pfalzból, Frankóniából, Svábföldről toborzott bányászok, iparosok, kik Oravicán, Vaskőn, Resicán, Újmoldován és Boksánbányán telepedtek meg. 1723-ban újabb szakmunkások (favágók, szénégetők, bányamesterek, kovácsok, stb.) érkeztek. 12 A kamara igen sokat várt az új bánáti bányáktól, elsősorban a Krassó-Szörényi rezes vasbányászat fellendítését erőltették. Már kezdet-kezdetén négy bányahivatalt állítottak fel, az elsőt Oravicán. Ezt követte 1724-ben a dognácskai, 1728-ban az újmoldovai és végül 1740-ben a szaszkabányai. Ezek a korai bányásztelepek azonban csak lassan indultak fejlődésnek, a megtelepedettek közül rövid időn belül sokan eltávoztak. A komolyabb érckitermelés valójában csak 1740 után indult be. 11 Baróti: A bánsági legrégibb német települése... — MILLEKER FÉLIX: Az első német telepesek a Duna-Tisza-Maros-köz déli részében, Történelmi és Régészeti Értesítő (A továbbiakban: TRE) Temesvár, 1887. 82-92. — Szentkláray: A délmagyarországi németek... 543-573. — BUCHMANN KÁROLY: A délmagyarországi telepítések története. Budapest, 1936. — BODOR ANTAL: A délmagyarorországi telepítések története és hatása a mai közállapotokra. Budapest, 1914. — MÖLLER VON KARL: Wie die schwabische gémeiden enstanden sind, Temesvár, 1924. — Borovszky idézett megyei monográfiái. 12 Buchmann i. m. 20. — WENCZEL GUSZTÁV: Magyarország bányászatának története. Budapest, 1881. 123-124. — VAJDA LAJOS: Erdélyi bányák, kohók, emberek, századok. Bukarest, 1981. 57. — BIROU VIRGIL: Exploatarea minerilor din Munfii Carasului vázutá de cercetátorii stráini. Studii §i articole de istorie, II. Bucuresti, 1957. — GRÁF RUDOLF: Daten über dem siebenbürgischen und banatischen Bergbau bis zu Bornszeit. Banatica, 1975/13. 55-75. — FENESAN COSTIN: Kolonisation der Banater Berglánder in 18. Jahrhundert. Forschungen zur Volks und Landeskunde. Bucuresti, 1979/22.
