Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848 - Dél-Alföldi évszázadok 11. (Szeged,1998)
BEVEZETŐ
Maguk a települések is négyzetes utcahálózattal, központi vásártérrel, templommal és iskolával, nyugati típusú, keleten alig ismert népes mezővárosok kialakulásához vezettek, fejlett belső infrastruktúrával. Az a tény, hogy 1780-ig minden a kamaráé volt, gyakorlatilag semmi sem gátolta a szabad földfoglalást, s ezzel magyarázható, hogy néhány évtized alatt kialakult egy módos jobbágyság, mely dézsmáját és robotját is pénzben válthatta meg, szabad ura volt munkaerejének és gyarapodott. Keveset tudunk a nagyiparról. A kamara elsősorban a bányaipart támogatta. A bécsi udvar jellegzetes merkantilista gazdaságpolitikája a Bánságban sem igyekezett az osztrák-örökös tartományoknak versenyt jelentő helyi nagyipart megteremteni. A resicai kohó és egy pár temesvári kisebb manufaktúra mellett igazi nagyiparral 1867-ig a Bánságban sem beszélhetünk. Előnytelen volt az osztrák vámpolitika is. E kérdést egyébként a magyar történetírás Eckhart Ferenc feldolgozása révén alaposan ismeri. 23 Ezek a tények magyarázzák, hogy a Bánátban a tanulmányozott időszakban, mindenekelőtt a kistermelői, kézműves iparban mutamatunk ki számottevő gyarapodást. A kötetben igyekszünk erre is választ adni. 1780-ig a Bánátban alig beszélhetünk nemességről. Mindez a II. József-féle népszámlálásból is kiviláglik. 1780 után a kamara kezdi eladni birtokait. A vásárlók nagyobbik része polgári eredetű, kik korábban mint bérlők, vagy a napóleoni háborúk során mint kereskedők, hadiszállítók, hitelezők gazdagodtak meg, majd birtokot vásároltak. Volt köztük szerb, román, magyar, német, örmény, olasz, zsidó, illír s a legkülönbözőbb származású polgári elem. A magyar törvények értelmében ezek nemesi címet is szereztek, sőt bárói, grófi rangra is szert tettek. Ezekből néhány hivatalt vállaló leszegényedett nemesekből verbuválódott össze a bánáti új nemesség. Ezek akárcsak a szomszédos Arad megyében 24 , megfelelő tőkével is rendelkeztek a megszerzett birtok modernizálásához. Árutermelő, tőkés nagybirtokot szerveztek, melyek az 1848-as forradalom előestéjén a Bánátban nagymennyiségű agrárterméket juttattak piacra. Politikai nézeteikkel is mindenben a polgári átalakulást ösztönző reformer nemesség szószólói lettek. A Temes megyei újnemesség keletkezését egyébként Lendvai Miklós dolgozta fel. 25 Számos hibája ellenére is Borovszky Samu két megyei monográfiája mellett máig is ez az egyetlen összegző forrás. Következésképpen 1800 után a bánáti árutermelő mezőgazdaság kettős szinten bontakozott ki: egyfelől paraszti szinten 30-40 kataszteri holdon gazdálkodó, bőséges állatállománnyal rendelkező, szolgákat, alkalmi munkásokat is alkalmazó, terheit pénzben megváltó módon jobbágygazdaság révén, másfelől főleg 1820 után a kamarai birtokokat megvásárló, árutermelő új földbirtokosok soraiban. A legtermészetesebb dolog, hogy megállapításainkat nem szabad általánosítanunk a Bánát valamennyi vidékére. Földrajzi, éghajlati, gazdasági szempontok szerint jelentős 23 ECHART FERENC: A bécsi udvar gazdaságpolitikája Magyarországon Mária Terézia korában. Budapest, 1922. 24 KOVÁCH GÉZA: Ahol Dózsa és Horea hadai jártak. Tanulmányok Arad és környéke történetéből. Bukarest, 1976. 101-135 25 LENDVAI MIKLÓS: Temes vármegye nemesi családai. Budapest, 1895-1905.
