Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
I. A MAGYAR KAMARA ÉS BIRTOKIGAZGATÁSI SZERVEI
irányultak. 15 A XVIII. század második felében az udvar egy számára megbízható hivatalnoki kar kialakítása érdekében előszeretettel alkalmaz cseh és morvaországi eredetű hivatalnokokat. 1791 után a kamara hivatalnoki karába sok polgári elem került be, főképp a budai módosabb német polgárok fiai közül. Az 1811-1812. évi országgyűlés szemére veti a kormányzatnak főként a horvátok, németek és szerbek alkalmazását. Az 1820-as évektől erősödik csak meg a magyar nemesek nagyobb fokú megjelenése az alsóbb állásokban, és ettől fogva jelentős magyarosodási tendencia észlelhető, ami a későbbiek során csak egyre erősödik. 16 A magyar kamara ügyintézésében a XVIII. században nagy akadályt jelentett a szűkre szabott önálló intézkedési hatáskör. Az ügydarabok jó része megjárta a bécsi udvart, sokuknál több csúcsszerv véleményezése alapján alkották meg a királyi rendelkezést (az udvari leiratot), a végső döntést. A hatalom számára politikai szempontból az ellenőrzést ezáltal meg lehetett szigorítani, de a hivatalokat túlterhelte a nagy és fölösleges aktatermelés. Az 1810. január 11-én kiadott hatáskörbővítés célja az ügyintézés meggyorsítása. Több kisebb jelentőségű üggyel egyetemben ezentúl a magyar kamara hatáskörébe utalták a 6000 ft-on aluli évi bérösszeget hozó bérletek jóváhagyását. A kamara birtokgazdálkodására a francia forradalom és a napóleoni háborúk rányomták a bélyegüket. Ez a nem lebecsülendő erőforrás teljes mértékben a háború céljait szolgálta. A francia háborúk pénzszükségét, az állampénztár állandó válságát a kamarai birtokgazdálkodás nem a mezőgazdasági termelés megjavítása révén elérhető többletjövedelemmel, hanem a kamarai birtokok értékesítése révén kívánta megoldani. 17 1797-1801 között 140 kamarai birtok került eladományozásra, mely leginkább az eladáshoz hasonlított, mert az adományozás feltétele a teljes becsértéken felül 5 % felár lefizetése volt. 18 1790 után a magyar kamaránál a birtokértékesítés ügyeinek intézésére külön birtokadományozási ügyosztályt (collatio bonorum) állítottak föl. 19 Egyedül a temesi jószágigazgatóság területén 95 helységet és 3 pusztát jelöltek ki értékesítésre. Almássy Ignác Bács megyei főispán 1797-ben Kétegyháza, Sarkad, Vári adományozásáért 168 000 ft-ot fizetett. Csanád megyében a nagy kiterjedésű pusztákon a kamara jelentős méneseket tarthatott. Ezért az összes Csanád megyei kamarai birtok továbbra is saját kezelésben maradt, mert a kormányzat az állattenyésztés, főleg a lótenyésztés felvirágoztatására különös gondot viselt. Egyedül Földvárt találták alkalmasnak eladományozás útján történő értékesítésre, de 1799-ben ezt is visszavonták. 1801-ben I. Ferenc a donációkat beszüntette. 20 A magyar kamarai jövedelmek felhasználásánál az udvar és a rendek állandó kötélhúzása ellenére kompromisszum alakult ki. A vitában a rendek szempontjából nem a kamarai jövedelmek felhasználása szerepelt az első helyen, hanem a magyar kamara függetlensége. Kezdetben a nézetek között nem volt különbség, hiszen az 1528. évi utasítás, az 1549. március 3-i rendelet biztosította a magyar kamara függetlenségét. 15 N. I. M. K. 179., 304., 308., 313. p. 16 F. Z. M. K. 335-337., 340. p. 17 N. I. M. K. 300-303. p. 18 NAGY IRÉN: A magyar kamarai birtokok értékesítése a napóleoni háborúk idején. Bp., 1930. Kir. M. Egyetemi Nyomda. 47. p. (A továbbiakban N. I. 1930.) ,r N. I. M. K. 300. p. 20 N. I. M. K. 19., 21., 57., 92. p.
