Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

VI. HOGYAN LETT GEÖCZ LÁSZLÓ EGY TELEP NÉVADÓJA?

terjesztésével, amikor azt javasolja, hogy ezeknek a telepeknek a bérleti szerződését „célirányosabban" kell megszerkeszteni. Ez a célirányosság veti vissza a fejlődésben Apácát, mert a bérlő községgé alakult telepből ismét kertészközséget csináltak. A dohánytermelést semmiképpen nem vállaló Pitvarost, a későbbiek során úgy büntetik, hogy a határának csak egyharmad részét bérelheti, kétharmadára meg két kertészközséget telepítenek, s ekként megélhetési lehetőségét vészesen összezsugorítják. Érdekes, akik nem a puszta megélhetésért, hanem haszonszerzésből bérlik a kincstári területeket, azoknak szerződését nem módosítják a dohánytermesztés érdekében. Ellenkezőleg: Hangsúlyozzák, hogy ezek a puszták alkalmasak lennének kertészségek létesítésére, de 1855. október végéig bérbe vannak adva.

271 A dohánykertészek telepítésének kérdésében érdemes utalni arra a különbségre, mely Ambrózy báró, a temesi jószágigazgató és a magyar kamara véleménye között van. Ambrózy a Bánátban élő pénzes, jómódú, új birtokos osztály tagja, ezeknek légkörében él, ezeknek a gazdálkodási módja ragadja magával, amikor Andreas Baumgartner udvari tanácsos, a bécsi dohánygyár igazgatójának instrukciói alapján megfogalmazza és felterjeszti javaslatait a dohánykertészek telepítésével kapcsolatban. A magyar kamara véleményezésénél a patriarkális vonások, ha nem is dominálnak, de megtalálhatók. Amennyiben a telepítést nem Bécsből, hanem Budáról intézték volna, úgy ezeknek a kertészeknek, valamivel emberibb sorsuk lehetett volna. Ezért érdemes ezeket az eltérő véleményeket megismerni. A telepítést a monopólium megtámogatására és biztosítására a bécsi és a pesti dohánygyárak vezetői szervezik. Ők adják meg a keretszámokat is,

272 ők keresik fel Ambrózy bárót Temesvárott, és tárgyalnak vele, s vele együtt a jószágigazgatóság egy pár kerületébe és helységébe közösen ellátogatva felvilágosításokkal és tanácsokkal látják el, amire rendkívüli fogékonyságot tanúsít. Hatásuk a bécsi általános kamara intézkedésein keresztül is érvényesül, s itt csakis az elgondolásuknak megfelelő vélemény megvalósítását engedik meg. A hozzájuk felfogásban közelebb álló Ambrózy báró szelleme érvényesül, és nem a budai kamara valamivel kedvezőbb szándékai. A kamara véleménye szerint a szerződéstervezet nem alkalmas arra, hogy megalapozza a dohánytermesztés tervezett fokozását és folyamatos felvirágzását, mert a dohányföldek megterhelése az aratott dohány fele részének leadása miatt túlságosan nagy, viszonyítva a nekik gabonatermesztés vagy szénakaszálás céljára átengedett földek után megszabott bérleti díjakhoz, s ez kiöl a kertészekből minden vonzódást a dohánytermesztés iránt. Ambrózy tételét — a földbérért a dohánykertészek minél kevesebbet teljesítsenek készpénzben, és a lehető legtöbbet dohányban — hogy a dohány kertészek magukévá tegyék, ahhoz ezt úgy kellene módosítani, hogy a dohánykertészek a termelt gabonának és szénának a felét, a termelt dohánynak pedig az 1814. február 10-i legfelső udvari leirat értelmében is csupán a harmadát adják le az uraságnak. Az ekképpen szabályozott leadás inkább volna arányos azzal a munkával, mellyel a gabonatermesztés, a szénakaszálás és a dohánytermesztés jár, és az uraság, ha a dohánytermesztés nem sikerült, olykor a jobb gabonaterméssel kárpótolhatná magát. A termelésből kikötött rész egyébként is Geöcz 1842. december 5. D. K. Dok. 216-217. p.