Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
VI. HOGYAN LETT GEÖCZ LÁSZLÓ EGY TELEP NÉVADÓJA?
túlságosan terhes és ellenszenves, és a bérlőket kibúvók keresésére késztetik; az uraság részéről túlságosan szigorú, ellenőrzésnek alá nem vetett felügyeletet követel meg. Ezért csak magántulajdonban lévő birtokok tulajdonosai és magánvállalkozók valósíthatják meg, akik kihasználják bérlőik szorultságát, ezekre folytonos pénzbeli vagy természetbeni előlegekkel szinte kivetik hálójukat, és rögtön megszerzik a termésből a bérlőket megillető részt is. Ezzel szemben: „Ambrózy br. jószágigazgató irányelvként rögzítette, hogy a dohánykertészekkel olyan szerződések köttessenek, melyek alapján a kertészek a lehető legkevesebbet teljesítenének készpénzben, a lehető legtöbbet pedig dohányban, és az uraságra bíznák az őt megillető dohány választását; hogy továbbá minden kertész a fél termés ellenében legalább 3 vagy 4 holdat dohánnyal műveljen meg, a letört dohányleveleket két rakásba rakja, és az uraságra bízza, melyik rakást választja, a többi föld, házhely, kaszáló és legelő után pedig méltányos bérleti díjat fizessen, s ezenfelül a saját dohányára vonatkozóan a földesuraságnak elővásárlási jogot biztosítson." Ez utóbbi került azután jóváhagyásra. Ambrózy br. felterjesztése szerint mind Túregyháza pusztán, mind az Allyos-i überlandon és Szécsán kincstári birtokokon a házi művelésű allodiatúrákat továbbra is gabonatermesztés céljára kellene fenntartani, de meg kellene kísérelni, hogy a kukoricatermelésre szánt 4. nyomásnak, vagy ugyanezen birtokoknál, az ugarnak egy részét nem vennék-e át a környékbeli falvak jobbágyai felesművelésű dohánytermesztésre. A magyar kamara véleménye szerint az allodiális földeket a kamarai jobbágyoknak ne a dohánytermés feléért, hanem egyharmadáért engedjék át, ha ez a próbálkozás sikerrel járna. „Nem fogadhatja el azonban általánosságban Ambrózy állítását, hogy újabb dohánykertészségek létesítése folytán az überlandok jobban jövedelmeznek, mint ahogy eddig jövedelmeztek, mert sokkal könnyebben, és előnyösebb feltételek mellett szerezhetők telepesek, ha nem kötelezik őket dohánytermesztésre..." A Temesvár közelében fekvő 2128 holdas „Vadászerdő" kiirtásához nem járul hozzá a magyar kamara. Ennélfogva a szentandrási tiszttartó által ez ideig tervezett egyetlen telepítés és Ambrózy br. által is javasolt 100 házas kertészközség létesítése meghiúsult. „A magánszemélyeknél bevezetett telepítési szerződések az államigazgatás számára azért sem megfelelőek, mert a kamarai földesuraság azt akarja, hogy bérlői az egész termést a Dohányjövedéknek szállítsák be. Magánembereknek azonban teljesen mindegy, kinek adják el a kertészek a náluk maradó részt." Geöcz László kamarai tanácsos előadói ívén az említett és elszórt adatokon kívül két helyen is igen részletesen foglalkozik a telepítési és bérleti szerződések kérdésével. Ürményházaval kapcsolatban először, majd a br. Ambrózy jószágigazgató felterjesztését tárgyaló rész végén. Először azokat a telepítési alapelveket vesszük sorra, melyek a magyar kamara javaslatai, és azokat a feltételeket foglalja magába, melyek alapján a telepítés végrehajtásánál a temesi jószágigazgatónak el kell járnia. Ezek összegzése rövidítve a következő:
