Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
V. A LEGFELSŐBB KÖRÖK SZÁNDÉKAITÓL ELTÉRŐ NÉZETEK A KINCSTÁRI DOHÁNYTERMESZTÉSRŐL
gatót, hogy a házilagos dohánytermesztéssel kapcsolatosan fejtse ki véleményét. Ezt 312. elnöki szám alatt 1842. november 7-én és 399. elnöki szám alatt 1842. december 28-án meg is tette. 207 A bácsi kamarai birtokok vezetőjét sem br. Kübeck, sem a magyar kamara nem tudja eltéríteni meggyőződésétől. Viszont a második és harmadik felterjesztés elolvasásakor látja az ember, hogy a saját „rezsiben" történő dohánytermesztés milyen tetemes költséget igényelt volna, ha annak személyi és tárgyi feltételeit meg akarták volna teremteni. Mégis ennek az elgondolásnak legsebezhetőbb pontja a robotban végzendő dohánymunka volt. A robotban történő munkavégzésről sok mindent el lehet mondani, de azt legkevésbé, hogy minőségi munka volt. Az eredményes dohánytermesztés pedig fokozottan igényes a minőségi munkára. Éppen ezért végezték a dohánytermesztést már a feudalizmus idején a kertészek, a dohány munkáit ismerő és csak azzal foglalkozó emberek, akiknek ez a megélhetése, és ezért érdekük fűződött e növény termesztéséhez. Nem véletlen az, hogy az osztrák kormány szakemberei a kertészségek létesítése mellett döntöttek. Az első felterjesztésében a zombori jószágigazgató is beszámol a területén folyt dohánytermesztési kísérletekről. A kincstár 1796-ban Apatin kamarai mezővárosban, levantei dohánnyal, Macedóniából idehívott kertésszel termeltek dohányt. Az első három évben, 1796-1798-ban jövedelmező volt, de 1799-1802 között már jelentékeny veszteség mutatkozott, és ezért megszüntették. 1815-ben Rasztina pusztán báró Redl 12 dohánykertészt telepített, de 1820-ban e sikertelen vállalkozást feladták. 208 Grosschmid János zombori jószágigazgató 1842. augusztus 24-i, november 7-i és december 28-i felterjesztésére a magyar kamarától elintézésként a következő sorokat kapta: „A legmagasabb tudomásulvételre került tárgyalásainkból Őfelsége kegyeskedett arra a következtetésre jutni, hogy a Magyar Királyságban a dohánytermesztés nem jutott arra a szintre, melyet az évről évre fokozódó szükséglet megkívánna. ... az e helyről tett javaslatok kegyes mérlegelése után elhatározta, hogy a temesi kamarai jószágigazgatósági kerület pusztáit és überlandjait dohánykertészeknek adják haszonbérbe azon kötelezettség ellenében, hogy a termelt dohány felét bérleti díjként, ingyenesen szállítsák le az uradalomnak. A másik, a kertésznél maradó felére ... az uradalom ... fenntartja magának az elővásárlási jogot. ... ...Ami viszont a bácsi földeken folytatandó dohánytermesztést illeti, Őfelsége kegyeskedett figyelmen kívül hagyni Tekintetességed javaslatát, hogy ezt saját kezelésben kellene űzni. Nem lesz azonban akadálya annak, hogy az erre alkalmasnak látszó uradalmi földeket az alattvalóknak (kamarai jobbágyoknak) engedjék át haszonbérbe, azzal a kötelezettséggel, hogy azokon dohányt termeljenek, és a termelt dohány felét a fentebb jelzett módon, az uradalomnak adják le. E vonatkozásban folyamatosan szem előtt kell majd tartani a legelőmegosztási és a lecsapolási munkálatok fejleményeit is. ...a Magyar Királyi Udvari Kamarához eljuttatott jelentései elintézéseként, tudomásulvétel és miheztartás céljából közöljük a fentieket, emlékeztetve arra, hogy ha az Ön, 1842. november 7-i javaslata alapján a dohánytermesztésre használható uradalmi földek bérletére 207 MOL E 73. 184. cs. 16. k. 1122/4-1843. Bánat. (A továbbiakban: G. 1842. szeptember 7. és G. 1842. december 28.) 208 G. 1842. augusztus 24.
