Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
V. A LEGFELSŐBB KÖRÖK SZÁNDÉKAITÓL ELTÉRŐ NÉZETEK A KINCSTÁRI DOHÁNYTERMESZTÉSRŐL
rögtönözni, azt lehetett p. o. Cuba szigetén, hol a dohánytermelést rabszolgákkal űzték, de nem Magyarországban, hol a munka szabad." 198 Ambrózy br. Grosschmid Jánosnak a dohány kertészek telepítésével kapcsolatos ellenszegülésére egészen más magyarázatot ad. Ő a kamarai tisztviselők között akkor uralkodó szemlélet megnyilvánulásának veszi, és arról emlékirataiban így ír: „A magyar udvari kamara alelnöke megígérte Kübecknek, hogy az osztrák kincstár dohányszükségletét Magyarországból fogja ellátni. E végből a zombori kamarai igazgatás területén is dohány telepeket akart létesíteni. De a magyar alelnök rosszul számított. Figyelmét elkerülte az a körülmény, hogy a kameralisták 199 minden telepítéstől mintegy ösztönszerűleg irtóznak. A kamarai hivatalnokok bölcsessége nem emelkedett feljebb azon elvnél: hogy minél kevesebb a kamarai föld, annál kevesebb hivatalnokra van szükség és annál kisebb a kiadás. Ez volt a kamarai javak betelepülése ügyében nyilatkozó ellenszenv valódi oka. " 20 ° Grosschmid János zombori jószágigazgató felterjesztése és fiának írása tartalmilag megegyezik. Ambrózy br. feltételezése sok esetben helyénvaló, de a konkrét esetben tévedés. Grosschmid János családi körben, mint magánember, kétségtelenül szabadabban fejthette ki véleményét mint hivatalosan, és talán ezért van az, hogy felterjesztése a végeredményt védelmezi, míg fia az idevezető utat mutatja be inkább. Az apa a kertészségekkel kapcsolatban csak a kincstár jövedelmének csökkenésével érvel különféle módon. A zombori jószágigazgatóság birtokait a következőképp védi a dohánytermesztés bevezetésével kapcsolatos első felterjesztésében: „...a kamarai uradalom fő törekvése jobbágyai robotmunka-kötelezettségének hasznos felhasználása a birtokok jövedelmezőségének emelése végett... a robot-munkaerőhöz viszonyítva csekély allodiális birtoktesteket minden, még az időleges telepítéstől is mentesen tartsák meg... Ezt az alapelvet veszélyeztetné a dohánykertészek említett letelepítése, a maga, a jövőben kibontakozó kellemetlen következményeivel. De pénzügyi tekintetben is nagyon rosszul jövedelmező gazdálkodással. Még az előterjesztő, Krause is csak olyan esetekben javasolja az ilyenfajta telepítéseket, amikor nagy műveletlen területek állnak rendelkezésre, melyek a gyér lakosság és csekély ipar mellett egyéb módon nem értékesíthetők. Ez lehet a helyzet az arad-modenai kamarai birtokokon, ahol van egy 92 251 kisholdas puszta-tag, amely kisholdanként csupán alig több mint 2 ft-ért adható bérbe." 201 Ez az utalás a 11 nagy kamarai pusztára vonatkozik, mely a „Pécskai Kerülethez" tartozott. Csakhogy ezekre a közel egy tömbben fekvő pusztákra szigorú benépesítési tilalom volt akkoriban. 202 Grosschmid zombori jószágigazgató a fentiekkel azt igyekszik bizonyítani, hogy a dohánykertészek bácskai telepítése a kamarai birtokok jövedelmezőségének jelentős visszaesésével járna. A megkezdett gondolatsort következőképp fejezi be: „...a dohánytelepek a fennálló jövedelmező gazdálkodásra bizonnyára rendkívül zavaró hatással lennének, és az ily módon termelendő dohány értéke nemcsak hogy nem érne föl a föld je198 GGBT 222-223. p. és OPTM 74. p. 199 Kamarai tisztviselő. 200 BpSz 1898. 15. p. 201 G. 1842. augusztus 24. 202 MOL E 615. 2. cs. A hirdetés kelte 1841. június 9.
