Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
IV. BÁRÓ AMBRÓZY SAJÁTOS SZEREPE A KERTÉSZETEK TELEPÍTÉSÉBEN
fizetése. Nyilvánvaló, hogy ez az összeg nagyon is hiányozhatott a kertészcsalád költségvetéséből, és nagyon is megérezhette azt. A pécskai kerületben, a holdankénti bérösszeg a 11 nagy pusztán akkoriban 1 ft 40 kr és 3 ft között ingadozott, legtöbbjük 2 ft és 2 ft 30 kr. 173 Tehát az egy kertészre jutó többletbér 25 kishold körüli terület haszonbérét tette ki. 50-60 ft-ra becsültek egy kertészházat. Ha ez a ház nem idegen, hanem saját telken épül, úgy az ára lényegesen nagyobb. így azonban csak a benne lévő faanyag értékét vették számításba. Ilyen pénzügyi háttér mellett nincs mit csodálkoznunk azon, ha a dentai tiszttartó idevonatkozóan ezt írja: „...annyira egyértelműen szól az új javaslat és a fele dohánytermés leadása mellett, hogy ezzel kivédhető az az esetleges ellenvetés, hogy az új bérleti időszak alatt rossz termés is előfordulhat, ezen ellenvetéssel szemben utalni lehet még különösen kedvező termésekre és magasabb dohányárakra, mint amelyekkel itt számolnak, ezenkívül még tekintetbe kell venni a tulajdonképpeni célkitűzésnek, a dohánytermesztés fellendítésének az elérését is." 174 Ehhez a véleményhez a felterjesztést megszerkesztő Ambrózy br. jószágigazgató is csatlakozik, de a kamara legmagasabb hivatala vonatkozásában is elfogadottá vált. Ürményházának 40 numerussal kért bővítését helyeselte a dentai tiszttartó, és a temesvári jószágigazgató is „pozitív javaslatot" tett felterjesztésében. Szóba került a bővítés kapcsán az iparosoknak juttatandó házhely kérdése is. Míg a kertészeknél 1 kat. hold házhely után évi 24 kr fizetésére tett javaslatot, a dentai tiszttartó addig az iparosoknál fél kat. holdas házhely után a javaslat 48 kr, vagyis a kertészekének a négyszerese. A kézművesekkel kötendő szerződésben br. Ambrózy szerint nem szabad szerepelni a zsellér megjelölésnek. Az úrbéri tartalmú jogi viszonyokra utaló elnevezésüket is el akarja kerülni, jelezve, hogy kincstári területen és szerződéses viszonyban élnek, és nincs a kincstár és az iparosok között semmiféle úrbéri kapcsolat. Köztudomású, hogy a dohánypajtához igen sok fára van szükség. Feleslegesnek tartja, hogy ennek biztosítására a kincstár a szerződésben vállaljon kötelezettséget, mert a Dentai Tiszttartói Hivatalhoz eljuttatott rendelkezés alapján, az erdei díjszabás (taxa) szerint a kertészek megvásárolhatnák a dohánypajták készítéséhez szükséges faanyagot. A kertészekkel kötendő szerződésben — annak pontos betartása miatt — fontosnak tartja az in solidum 175 kikötését, hogy az egymásért történő jótállást világosan kifejezésre juttassák. 176 A szerződés az úriszék 177 ill. szóbeli bíróság 178 hatáskörébe tartozó esetnek kömé ki, ha a kertész a dohánytermelést hanyagul végzi, vagy a dohánykezelésben a kincstári uradalom ellen vét, vagy pontatlan a készpénzben teljesítendő bérleti díj megfizetésében. A fenti esetekben a bíróságok a vétkessel bontsák fel a szerződést. 173 MOL E 148. NRA Fasc. 1871. N° 2-37. 174 Ambrózy 1842. szeptember 13. 175 In solidum: egyetemlegesen, egy mindenkiért, mindenki egyért. 176 Ambrózy 1842. szeptember 13. 177 Az úriszéki bíráskodás a kamara mint földesúr jogszolgáltatását jelenti, amit a földesúr a maga területén gyakorol alattvalói felett. KÁLLAY ISTVÁN: Úriszéki bíráskodás a XVIII-XIX. században. Akadémiai Kiadó. Bp., 1985. 13-14. p. (A továbbiakban: Kállay: Úriszék.) 178 Szóbeli bíróság: Az uradalmi tisztek úriszéken kívüli bíráskodása. A XVIII. század közepétől az uradalmi ügyész szolgáltatott igazságot. Az eljárásról feljegyzés, jegyzőkönyv készült, az ítéletet szóban hozták. A kincstári uradalmakban ispáni szék működött. Kállay: Úriszék 47-49. p.
