Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

IV. BÁRÓ AMBRÓZY SAJÁTOS SZEREPE A KERTÉSZETEK TELEPÍTÉSÉBEN

sában szerepet játszhatott az elmondottakon kívül az a körülmény, hogy igen jó párhuzam vonható Ambrózy br. felfogása és a város külső képe között. Degré Alajos br. Ambrózyval egy időben volt Temesvárott, s a várost a következőképp jellemzi: „A tősgyökeres magyar Szeged és Nagyvárad szelleméhez szokva sajátságosan kezdtem magam érezni Temesvárt. Napjában annyiszor elszorult a szívem, mert akármerre jártam, csak fegyvercsörtetést és német beszédet hallottam, német színház, német közönség, német vendéglő, német cigány, úgy éreztem, hogy még a levegő is német. Azt gondoltam sokszor, ha a vár falai közül kimenekülök, az a nyomott hangulat, mely rajtam erőt vőn, el fog oszlani; összejártam ilyenkor a Gyár- és Józsefvárost, ott is ugyanezt találtam, csakhogy közönséges modorban. Elszomorított, s levert ez az állapot".

101 Br. Ambrózy Lajos 1830 októberében Temesvárra érkezett, és 23 éven keresztül itt számos hivatalt viselt, mindegyik poszton következetesen érvényesítette a város külső képének megfelelő szellemet. Érdekes, hogy az emlékirataiban a megyei hivatalai közül az alispánságot említi az elsők között. Ennek magyarázatát Degrénél találhatjuk meg: „...Azon időben a hivatalvadászat csak az alispán-, követ-, és főjegyzőnél kezdődött". Pedig évekig volt Temes vármegye főszolgabírája,

102 s ebben a beosztásban a katonai sorozás régi módszere helyett a megyegyűlésen a sorhúzással történő katonaállítást javasolta. Ezért őt választották meg a sorhúzási bizottság elnökéül. Állítása szerint a bizottság sikeres munkája egyengette útját a másodalispáni székbe,

103 melyet 1835-ben nyert el,

104 és 1838-ig ült benne.

105 1840-ben, röviddel az országgyűlés után kapja meg a cs. kir. kamarás és kir. tényleges udvari tanácsosi címet. Ugyanekkor lett Temes megye adminisztrátora azaz uralkodó által megbízott felügyelet embere. A kitüntetések megköszönése végett az országygyűlés után Bécsbe utazik. Bemutatkozó látogatást tesz többek közt br. Kübecknél is, a bécsi általános kamara akkoriban kinevezett elnökénél, a magyar kamara teljhatalmú uránál. Már említettem, hogy br. Kübeck hivatalba lépésének idején, a bécsi kamarára nézve hátrányos dohányszállítási szerződések voltak érvényben, melyek két év múlva jártak le, de ezeket semmiképp sem akarta további három évre meghosszabbítani.

106 A találkozó tényén és Kübeck dohánybeszerzési problémáin kívül többet nem tudunk, de sokat sejtet az a mozzanat, hogy ez alkalommal találkozott először az a két ember, akik közül az egyik a kincstári dohánykertészségek felállításával kíván úrrá lenni zavarosnak ígérkező helyzetén, míg a másik, a „kolonizátor", a terv kivitelezője, a felsőbb kezek eszköze. Az is tény, hogy már 1840-ben br. Ambrózy Lajost temesvári királyi kincstári jószágigazgatónak is kinevezték.

107 Aki úgy gondolja, hogy a magyar király tulajdonát képező jószágok igazgatósága kirítt volna Temesvár német jellegzetességéből, az bizony nagyon téved. Az egykori szemtanú erről így ír: „A Metternich-kormány magyarbarátságnak kitűnő jeleit adta a 101 DEGRÉ ALAJOS: Visszaemlékezéseim. Bp., 1983. 61. p. (A továbbiakban: Degré A. Vm.) 102 Magyarország városai és vármegyéi. Temes vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. 403. p. (A továbbiakban: Bor. Temes vm.) 103 BpSz 1898. 4. p. 104 Bor. Temes vm. 403. p. 105 Degré A. Vm. 474. p. 106 BpSz 1898. 14-15. p. 107 Bor. Temes vm. 403. p.