Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

IV. BÁRÓ AMBRÓZY SAJÁTOS SZEREPE A KERTÉSZETEK TELEPÍTÉSÉBEN

kamarai birtokokon egy emberöltő óta bevezettek, legalábbis magukra a kamarai birtokokra vonatkozólag, nyomtalanul eltűnt. m Hihetetlen ellentétet, egyben igazi hivatalnoki mentalitást takar e hosszú körmondat. Az elején szerencsésnek tartja magát, hogy a legfelső kezeknek eszköze lehet e nagy intézkedésben. Ugyanakkor a mondat második felében részletesen kifejti, hogy a kamarai birtokokon a dohánykérdésben a múlt nem nyújt garanciát a jövőre vonatkozóan, az amit itt egy emberöltő alatt bevezettek, az semmivé lett. Felfogható úgy is, hogy nagyon tapintatosan a telepítés céltalanságát előre megmondta, de ebből nem vonta le a megfelelő következetést, ti. azt, hogy ne telepítsünk, ehelyett ellenkezőleg, szerencsésnek tartja magát, hogy e nagy terv megvalósításához ő is hozzájárulhat. Báró Ambrózy Lajost kortársai szigorúan elítélték, különféle jelzőkkel illették, a „császári magyar" és a „haza elpártolt fia"

95 csak a legenyhébbek voltak, s erről önéletrajzi írásának ismertetőjében is megemlékeznek. Töltényi, aki a szabadságharcban rendőrségi biztos, az osztrák hű elemeket pellengérre állító kis könyve végén lévő fekete lapon Ambrózyt a „Vidéki Camarilla" tagjai között sorolja fel.

96 Klapka hazaárulónak nevezte. Pártfogója, Lajos főherceg, a kit elég sokszor felkeresett, „a mi kolonizátorunk"

97 kitüntető címével illette, s ha nem mondták volna róla ezt, úgy minden bizonynyal nem is foglalkoznánk hazafiasság szempontjából eléggé elítélhető személyével. Magyar nemesi családból származott. A négy Ambrózy testvér (Gergely, János, Balázs és Bálint) 1610. július 15-én kapott armalis

98 levelet, melyet Vas megyében hirdettek ki. Előnevét Séden (vagy Zsédény) helységről írja). János lett az Árva megyébe szakadt ágnak a törzse. Utódai közül IV. György gr. Grassalkovich Antal ügy igazgatója volt, s a Nógrád megyei Nagykürtösre telepedett le, ahol 1778. szeptember 16-án Lajos nevű fiú gyermeke született. Ez 1806-ban Nógrád megye másod alispánja, majd helytartósági tanácsos, később kir. kamarás és az ágostai vallású iskolák főfelügyelője, a négy evangélikus püspök mellé rendelt felügyelő volt, 1830. november 20-án bekövetkezett haláláig.

99 Ennek a fia volt a délvidéki kertészségeket létrehozó Lajos (1803. január 31890. június 1.). 1822-ben 19 évesen túl van a jogakadémián és a joggyakorlaton is. 20 éves, amikor apjától szép birtokot kap Nógrádban, és részt vesz a megyegyűléseken, ahol fel is szólal. 1826-28 között Bécsben tartózkodik, és 23 évesen a magyar udvari kancellária szolgálatába lép. Ezután haza tér Nógrád megyei birtokára. Rövidesen megismeri későbbi feleségét, Szirmay Terézt. 1830-ban bárói méltóságot adományoztak részére, ezt 1835ben fiútestvéreire, Istvánra és Györgyre is kiterjesztették. Atyjának kívánságát teljesíti, amikor közhivatalt vállal. A családnak Temes megyében kiterjedt birtokai voltak, és ezért politikai pályafutásának színteréül e helyet szemelték ki.

100 E „színtér" kiválasztá94 Ambrózy 1842. szeptember 13. 95 BpSz 1898. 1. p. 96 TÓLTÉNYI MIKLÓS: Hű tükre a megbukott kanczellaria, helytartó tanács és kamara hivatalnokainak. Bécsben MDCCCXLVIII. Jaspar, Hügeletmanz. (A továbbiakban: Töltényi 1848.) 97 BpSz 1898. 15., 45. p. Kolonizátor: kolóniát alapító. 98 Armalis: nemesi levél. Csak címert (de birtokot nem) adományozó királyi okirat. 99 NAGY IVÁN: Magyarország családi czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal XIII. kötet. Pest, 1868. Kiadja: Ráth Mór 21. p. (A továbbiakban: Nagy I. XIII. k.) 100 BpSz 1898. 1-3. p.