Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

III. KONKRÉT JAVASLAT A KAMARÁNAK A DOHÁNYTERMESZTÉSRE

A fenti sorokban a kertészetek területével kapcsolatban a kor sajnálatos szemlélete nyilvánul meg. Olyan földekről van itt szó, melyek kétségkívül a telkesítési munkáltatok során szántóföldi művelésre alkalmassá válhattak, de azért minőségben és termőképességben nem versenyezhettek a körülöttük lévő és már művelésbe fogott jó minőségű területekkel. A kertészetek igen tetemes részét, másod- sőt harmadosztályú földekre telepítették, A magánbirtokosok szemléletét ilyen tekintetben a telepítő kamarai tisztek is magukévá tették, és jó egynéhány kincstári kertészség területe egy cseppet sem jobb a magánbirtokos kertészeteinél. E nézet gyakorlatba történt átültetésével a kamrai tisztek mérhetetlen nagy kárt okoztak a telepítés érdekének és a későbbiek során a kertészeknek is. Ugyanakkor meghamisították dr. L. A. Krause elgondolását, mert az nem mennyiségi, hanem minőségi szemléleten alapult. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy a „Promemoria" által megadott és telepítésre vonatkozó legfontosabb adatokat megismételjem: a/ A telepítendő kertészetek évi összes termése 100 000 bécsi mázsa leveles dohány legyen. b/ Katasztrális holdanként 12 bécsi mázsás termést véve alapul, a fenti mennyiség előállítására 33 332 kat. hold területű dohánykertészségekre lenne szükség. c/ 12 kat. holdas numerusok esetén 2777 kertészcsaládot kellene ennek érdekében letelepíteni. d/ A kertészségek létrehívására csak fokozatosan kerül -sor, olyan ütemben, ahogyan megfelelő telepesek akadnak. Meg kell azt jegyeznem, az ügyirat felzetén lévő tartalmi kivonat: „Emlékirat a magyarországi dohánytermesztés kiterjesztéséről" megtévesztő, mert ez az akta nem ad útmutatást ilyen vonatkozásban az akkor fennálló összes mezőgazdasági „szektorra", és nem terjed ki az egész ország területére. A hazai dohánytermelést és a dohánypiac felvirágoztatását átfogóbban kevésbé szolgálja. Minden szépen hangzó kifejezése ellenére csupán arra tesz javaslatot, hogy kamarai birtokok egy jelentős részének feláldozásával, hogyan lehet megerősíteni az ingataggá váló Appaldó helyzetét. Hogyan pótolható a Sináék által eddig évente szállított leveles dohány a magyar kamarai birtokokon megtelepítendő dohánykertészségek révén. Az Appaldó számára meglehetősen kedvezőtlen helyzet ismertetését és az ebből való kilábalás lehetőségét vázoló tervezetet először nem a magyar kamara alelnökének küldték meg, hanem báró Kübeck, a Császári és Királyi Általános Udvari Kamara új elnöke kaphatta meg, mert ő az 1842. május 18-i

92 „magas rendelkezés" értelmi szerzője, melyben felhívja figyelmét Mednyánszky br.-nak dr. L. A. Krause, a cs. és kir. dohánygyári igazgatóság helyettes felügyelőjének előbbiekben ismertetett emlékiratára, amelyet, mint említettem, csak 1842. június 15-én küldött meg a magyar kamarának. 92 D. K. Dok. 220. p.