Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

III. KONKRÉT JAVASLAT A KAMARÁNAK A DOHÁNYTERMESZTÉSRE

jövőben sem egykönnyen fogják ezt tenni. Továbbá lehetősége nyílik az Osztrák Dohányjövedéknek arra, hogy az árak fokozatos emelése ill. csökkentése révén a dohánytermesztést a fogyasztásnak megfelelően szabályozza, hogy ne legyen hiány, de felesleg se képződjék. Itt tűnik fel az Appaldónak az a törekvése, hogy a dohány árának megállapításával maga alá gyűrje a hazai dohánykereskedelmet. A kortársakban ez nagyfokú ellenérzést váltott ki, és még a kamara vidéki tisztikarában is akadt olyan ember, akinek volt bátorsága ezt elítélni, és a jószágigazgatósága területén a terv alapját képező kertészségek megalakítását meghiúsítani. Az Appaldó hazánkban működő magas rangú tisztviselőjének tollából jószándékkal álcázott, de abszolutisztikus hangok csengnek ki, és úgy véli, a hazai dohánypiac kézbentartására a jövőben az egyedáruság hatalmi szóval képes lesz. Elfelejti azt, hogy az Osztrák Dohányjövedék által felvásárolt dohány jelentős mennyisége ellenére is a hazai dohánypiacnak csak egy részét teszi ki. A nagy tételek mozgatója, a hazai dohánypiac irányítója a br. Sina-cég. Érdekes, hogy ez a dohánykereskedő a piac tökéletes ismeretében képes volt az Osztrák Dohányjövedékkel mint riválisával felvenni a versenyt, és ebben ellenfelét igen nehéz helyzetbe hozni, ugyanakkor olcsón felvásárolt dohányt exportált, helyzetét tehát külföldön megerősíthette, és tekintélyes haszonra tehetett szert. Végeredményben e cégnek az egyedárusággal szembeni tevékenységének köszönhető a kincstári kertészetek létesítése. Azért volt erre szükség, hogy a Sina-cégtől mint vállalkozótól ne kelljen évi 100 000 bécsi mázsa dohányt átvenni. Ha Sináék továbbra is előnyös feltételek mellett és az egyedáruság szempontjából is kedvező szerződések alapján szállítottak volna, br. Kübeck nem jutott volna arra az elhatározásra, hogy kincstári területen kertészségeket telepítsen. Végezetül az utolsó appaldói előny, az igazságos és jogos alapelveken nyugvó szerződések, melyeket becsületesen végre is hajtanak. Ezzel az állami igazgatás hasonló eljárásra szoríthatná a földbirtokosokat, a kertészeket és üzletembereket. Ez esetben a Zollverein

91 — államokban fennálló magas vámok ellenére külföldön olyan keresett lesz a magyarországi dohány, amilyennek minősége alapján lennie kellene: jelenleg azonban nem az, mert az áru ritkán van becsületesen csomózva és bálázva. A kincstárnak a telepítésből származó haszna már nem hangzik olyan meggyőzően, mint az Appaldóé, hiszen a telepítésre szánt területek eddig is bérbe voltak adva. Dr. Krause érvelése sántít egy kicsit, amikor azt állítja: „A cs. és kir. kincstár bérleti díjat kapna 30-40 ezer hold föld után, mely jelenleg kihasználatlan, és szabad tetszése szerint választhatna, hogy a bérleti díjat készpénzben óhajtja-e, vagy leveles dohányban, melyet az egyedáruság révén lehetne értékesíteni." A „Promemoria" befejezésül a következőképp érvel a telepítés mellett: „Jelenleg több földesúr gondol arra, hogy új kertészségeket létesít, de nem rendelkeznek olyan földekkel, melyek előzetes lecsapolás, telkesítés nélkül, e célra alkalmasak volnának, és az ezzel kapcsolatos kiadásokat nem tudják fedezni." 91 Zollverein: 1834-ben a német állam többségének Poroszország vezetésével létrehozott vámszövetsége. A zollverein Német Szövetség a hegemóniáért küzdő Poroszország eszköze Ausztriával szemben. Ez az első lépés Németország egységének megteremtésére porosz hegemóniával. 1871-ben, az egységes Németország megteremtésekor megszűnt.