Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

II. A MAGYAR KAMARA DOHÁNYKERTÉSZ-TELEPÍTÉSI SZÁNDÉKÁNAK HÁTTERE

fő támasza, az ő több évtizedes tapasztalatában és személyes becsületességében teljesen megbízott."

40 1848 végén visszatért Bécsbe. 1850. november 1-én a császár kinevezte a birodalmi tanács elnökévé.

41 Ebben a minőségében egész haláláig jelentőségre, befolyásra és sokoldalúságra nézve csaknem miniszterelnöki működéssel felérő tevékenységet fejtett ki. „Hazánkban ezt a politikát Bach Sándor osztrák belügyminiszter neve fémjelezte, a rendőruralmi rendszer kiépítésével és a bürokrácia túltengésével. Mint a birodalmi tanács elnökétől nem választható el az 1851. december 31-i császári nyílt paranccsal az olmützi alkotmány hatályon kívül helyezése és a császári egyeduralom meghirdetése. Ennek megnyilvánulása a nyomasztó katonai, zsandár-, rendőr-, cenzori uralom volt, mely a magyarság passzív rezisztenciáját szülte."

42 Br. Kübeck az 1855-ös kolerajárványnak esett áldozatul, szeptember 11-én, 75 éves korában.

43 Az Osztrák Dohányjövedék óriási bevételeit lehetővé tevő nyersanyagbázist, a világpiaci árnál olcsóbban felvásárolt dohányt, ekkor hazánk szolgáltatta részben úgy, hogy közvetlenül az Appaldó vásárolta fel a dohányt Magyarországon, részben pedig dohánykereskedők útján, szerződésileg kikötött kontingensek átvétele révén.

44 Ez utóbbival kapcsolatban írja br. Ambrózy: „Kübeck kineveztetésekor nagyon hátrányos dohányszállítási szerződések állottak fönn, melynek érvénye még két évi időre terjedt. Ő el volt szánva inkább állásától megválni, semhogy ezeket a szerződéseket még további három évre meghosszabbítsa. Hogy kárpótláshoz juthasson, Magyarországra irányzá tekintetét, melyet a dohánytermelés hazájának tartott. A magyar udvari kamara alelnöke megígérte Kübecknek, hogy a kincstár dohányszükségletét Magyarországból fogja ellátni."

45 Másként olcsó nyersanyag hiányában br. Kübecknek le kellett volna mondani az Osztrák Dohányjövedéktől befolyó összeg tekintélyes részéről. Ugyanakkor ezt a dohánymennyiséget úgy kellett biztosítani, hogy ehhez a hazánkban a dohánypiacot uraló kereskedők semmiképp ne férhessenek hozzá. Ezért kellett az osztrák jövedék szükségletét kamarai birtokokon megtermelni, hogy a magyar kincstári birtokok segítségével a termelőtől a dohány közvetlenül az Appaldóhoz kerüljön, kiiktatva a magyar dohánypiacot. A magyar kamara látszat-önállóságát legszebben példázza alelnökének Ambrózy által ismertetett ígérete, melyről emlékirataiban ezt írja: „Jóllehet a magyar udvari kamara önálló dicasterium

46 volt, mely a parancsokat, királyi leiratok alakjában, közvetlenül az uralkodótól vevé, a bécsi udvari kamara elnöke mégis nagy befolyást gyakorolt arra."

47 Tehát br. Kübecknek megvolt a hatalmi lehetősége, hogy elgondolását keresztülvigye minden akadályon, és mint később Grosschmid, zombori jószágigazgató példájából és kálváriájából látjuk, nem volt tanácsos elgondolása elől kitérőt vagy kibúvót ke40 SzMT V. 441. p. 41 JK Kübekháza 16. p., Magyarország története 1848-1890. Főszerkesztő: Kovács Endre 6/2 kötet. Akadémiai Kiadó. Bp., 1979. Az időrendi áttekintés 1495. oldalán levő adat szerint ez 1851. április 20-án történt. (A továbbiakban: MT 6/2.) 42 SzMT. V. 441-442. p. 43 JK Kübekháza 16. p. 44 D. K. Dok. 215. p. 45 WERTHEIMER EDE: Báró Ambrózy Lajos kiadatlan emlékirataiból. Budapesti Szemle, 1898. 95. k. 15. p. (A továbbiakban: BpSz 1898.) 46 Dicasterium: Olyan közigazgatási rendszer, ahol az ügyekben a hivatali testület üléseken dönt. 47 BpSz 1898. 15. p.