Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

II. A MAGYAR KAMARA DOHÁNYKERTÉSZ-TELEPÍTÉSI SZÁNDÉKÁNAK HÁTTERE

resni. A magyar kamara tisztviselőitől megkövetelte tervei végrehajtását. A magyar kincstári birtokok hasznosítását gondolkodás nélkül alárendelte az osztrák Appaldó érdekeinek, és a tisztviselők közül aki ennek ellenállt, azt egy életre megbélyegezte. A magyar kamarának próbálta megadni az önállóság látszatát, mintha br. Mednyánszky, a magyar kamara alelnöke, csak az önként tett ígéretét teljesítette volna. Ennek az alá- és fölérendelésnek említésre méltó példája br. Ambrózy Lajos esete. Az 1840-es országgyűlés befejezése után rövidesen a magyar udvari kamara tanácsosává és Temes megye adminisztrátorává nevezték ki. E kitüntetésnek számító állások elnyerése után Bécsbe utazott, azoknak megköszönése végett. Ekkor mutatkozott be br. Kübecknek.

48 A magyar udvari kamarai tanácsosi kinevezést az osztrák kamara újdonsült elnökének köszönte meg. Ez alkalommal először találkozott az, aki rövidesen a magyar kamarai birtokokon a kertészségek telepítése mellett dönt azzal, aki majdan ezeket a telepítéseket alárendeltjeivel kivitelezted. Az Appaldó története során nem egyszer igen nehéz helyzetbe hozta önmagát, mert nem sok jót tanúsított kereskedelmi érzékéről. Bürokratikus, ugyanakkor öntelt, hivatali hatalmában is kissé elbizakodott, kényelmes ügyintézésű szervezet volt. Most is válsággal küszködik, amikor 1840. november 25-én báró Kübeck átveszi a Császári és Királyi Altalános Udvari Kamara elnöki székébe történő kinevezését. Nyersanyagkészlete évről évre apad,

49 és Kübecknek az utánpótlást biztosító szerződések lejártával, 1842. május 18-án

50 intézkednie kellett. Rendelkezése nem az Appaldó munkájának a megjavítását, hanem egy másik szerv, a magyar kamara által történő megsegítését célozta. Ezért kellett Mednyánszky Alajos bárónak, a kamara akkori vezetőjének dr. L. A. Krausét, a dohánygyárak helyettes felügyelőjét felszólítani, hogy ez ügyben szolgáljon felvilágosítással.

51 Ezért kellett megkérni Andreas Baumgartnert, cs. és kir. udvari tanácsost, a dohánygyárak főfelügyelőjét, a bécsi dohánygyár igazgatóját és dr. L. A. Krause dohánygyári helyettes felügyelőt, a pesti dohánygyár vezetőjét, hogy látogasson el a temesvári jószágigazgatóság területére, helyszíni szemlét tartva folytasson megbeszélést br. Ambrózy jószágigazgatóval.

52 Ugyancsak ezért utasította Mednyánszky báró a temesvári

53 és zombori jószágigazgatókat

54 és a szőregi uradalom vezetőjét,

55 tegyenek jelentést a vezetésük alatt álló területen folyó dohánytermesztésről. Ezen nagybecsű jelentések korunkban is fellelhetők. Felhasználásukkal lehetőségünk nyílik a telepítés indítékainak, a dohánytermesztés akkori helyzetének a megvizsgálására és arra, hogy a két, adottságaiban egymástól eltérő jószágigazgatóság vezetőjének milyen volt a dohánytermesztéssel kapcsolatos felfogása. BpSz 1898. 14-15. p. D. K. Dok. 216. p. D. K. Dok. 220. p. 51 D. K. Dok. 212. p. 52 MOL E 73. 182. cs. 18. k. 41 820/48-1842. Bánat. Báró Ambrózy Lajos temesvári jószágigazgató 224/elnöki sz. és 1842. szeptember 13-án kelt jelentése. (A továbbiakban: Ambrózy 1842. szeptember 13.) 53 D. K. Dok. 222. p. 54 D. K. Dok. 221. p. 55 MOL E 73. 184. cs. 16. k. 5830/4-1842. Bánat. Preyszler József a szegedi sóhivatal vezetőjének 1842. július 12-ről kelt jelentése. (A továbbiakban: Preyszler 1842. július 12.)