Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

XI. A KINCSTÁRI KERTÉSZSÉGEK MEGALAKULÁSA, MEGTELEPEDÉSE

1844- es évszámra is vonatkozik, hogy tavasztól ősz végéig kunyhókban lakva művelték meg a bérelt földet, és ősszel a terményekkel együtt visszatértek Elekre. Csak 1845-ben építették fel házaikat, s télen is Almáskamaráson maradtak. Tehát a lakóhely, a munkahely és az embercsoport térbeli együttese 1844-ben megszakítást szenvedett, és csak 1845- től volt folyamatos. Bár meghatározás nem mondja ki a folyamatos térbeli együttesét a három feltételnek, de ezek a bérlők állandó lakhelyüknek nem a pusztát, hanem Eleket tekintették. Csak 1845-ben választották állandó lakhelyül a pusztán felépült új falut, Almáskamarást. Ha következetesek akarunk lenni, akkor Almáskamarás megtelepedési évéül 1845-öt kell elfogadnunk, holott az 1844-es évet is mint dohánykertészek dolgozták végig. Nincs mit csodálkoznunk a faluépítés 1844-ben történő elmaradásán a nagyon is későn történő területátvétel miatt. Ezért csúszott át a házépítés 1845-re, ami viszont maga után vonja, hogy a megtelepedés évének 1845-öt kell tekintenünk, annak ellenére, hogy a községi bélyegzőjükön 1844. szerepel, talán nem is egészen alaptalanul. Érdemesnek tartom megemlíteni, hogy Almáskamarás fennállásának 150. évfordulóját 1995-ben ünnepelte meg. Ez egyben figyelmeztetés arra, hogy igen nagy körültekintéssel kell eljárnunk ebben az ügyben, és minél több hitelt érdemlő egyidejű hivatalos forrást tanácsos felhasználni. Ilyen dokumentum pl. a Geöczteleppel kapcsolatos megyegyűlési jegyzőkönyvi bejegyzés, mely szerint: „Sánka Zsigmond fszbíró és Dobsa Ferdinánd esküdt f. é. 511. számra jelentik, hogy a Battonyai Kerületben csupán egy újonnan alakult kertész telepítvény van, ti. a kunágotai, ennek lakosai pedig még lakóházaikat se készítették el egészen — azért iskoláról nem is gondoskodhattak."

578 1844. május 30-án tették ezt a jelentést, tehát a kunágotai puszta 6. osztályán javában folyt Geöcztelep építése. Ez az egykorú hivatalos följegyzés az eddigi megállapításokkal teljesen összhangban van, és kétségtelenül igazolja a szóban forgó kertészség 1844-ben történt megtelepülését. Ezt igazolja a már említett házépítési segély 1844. március 27-én történt kiutalása is.

579 Az első viasznyomatos községi bélyegzőjén is az 1844-es évszám szerepel, de mint Nagymajláth és Almáskamarás esetében is láttuk, ez nem biztos adat. Csak akkor fogadhatjuk el a falu, a település megalakulás évének, ha ezt más forrásból is igazolni lehet. Geöcztelep esetében a megyegyűlési jegyzőkönyv, az építési segély kiutalása ezt kétségtelenné teszi, tehát a községi pecséten lévő 1844-es évszám is megerősíti ebben az esetben a község megalakulásának az évét. Csernovics még Mednyánszkyházát, a későbbi nevén Kövegyet említi, mint 1843ban települt kertészséget.

580 A Kövegyről elmondottak ezt kétségtelenné teszik. Szerződésükben a bérlet kezdete 1842. november 1., ami az előbbieket alátámasztja.

581 A magyarfakerti kertészeknél viszont a bérleti idő kezdete 1843. november 1., de a szerződésükben toldalékként szerepel, hogy 1843-ban későn álltak össze, dohányt 1843-ban nem kell termeszteniük. Szántóföld után 2 pft-ot, legelőért 1 ft-ot fizetnek.

582 Magyarfakert 578 Cso. M. Lt. Csanád vármegye nemesi közgyűlésének iratai IV. A. 3. a. Köz- és kisgyűlési jegyzőkönyvek 1844. 1365. sz. 579 D. K. G. K. 27. p. 580 CS. D. 1913. 26. p. 581 MOL E 148. NRA Fasc. 1874. N° 65. 582 MOL E 148. NRA Fasc. 1874. N° 68.