Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

XI. A KINCSTÁRI KERTÉSZSÉGEK MEGALAKULÁSA, MEGTELEPEDÉSE

településsé válása 1843-ban kétségtelenül megtörtént. Már a kertészetekről szóló első alaprendelet jóváhagyja 1843. február 4-én Kövegy, Szilas, Zimánd puszta betelepítését, vagyis Mednyánszkyháza, Aurélháza és Magyarfakert létesítését.

583 Ezek közül Aurélházának megalakulási idejéről, az előbbi fejezetből tudjuk, hogy ezt szintén 1843ra tettük. Szilas puszta 20 évre történő bérbevételi ideje 1843. november l-jén kezdődött

584 akárcsak Magyarfakertnél. Azon kertészetek közé tartozik Aurélháza, mellyel a kincstár az elsők közt köt szerződést Mednyánszkyháza, Magyarfakert után 1843. június 10-én.

585 Az előbbiekhez hasonlóan minden bizonnyal a bérelt területüket birtokba vették, de Magyarfakerthez hasonlóan még dohányt nem termeltek, területük után haszonbért fizettek, és 1843-ban csak építkeztek. Bálint is és Péterdy is megtelepedésüket 1843-ra teszi.

586 A korai, 1843. február 4-i engedélyezés lehetővé tette, hogy mindhárom kertészet még 1843 tavaszán megtelepülhessen, és ily módon ez a három kincstárikertészet alakult meg 1843-ban. A régi kertészetek megalakulási idejével az előző fejezetben foglalkoztunk. Itt csak annyit kívánunk elmondani, hogy Ürményháza átszervezésének és bővítésének végrehajtása még 1843-ban megtörtént, míg ugyanezt Oszentiván, Töviskes, Beka és Apáca esetében csak 1844-ben hajtották végre. Magyarszentmártont nem szervezték át, csak az ott termelt dohányra kötötte ki a kincstári uradalom az elővásárlási jogot. Az újonnan létesített többi kertészetek úm. Királyhegyes, Ujhely, Kistelep, Kovácsi-telepesek, Kisszentpéter, Alberti, Geöcztelep, Kübeckháza, Nagymajláth, Ambrőzfalva lakói 1844-ben építették fel házaikat, és ezért megalakulásuknak ezt az évszámot tekintjük, míg Almáskamarás, mivel 1845-ben emelték lakóik a házaikat, 1845-ben vált tulajdonképpen községgé. Az elmondottak alapján láthattuk, hogyan jött létre br. Kübeck első húsz kertészsége, és ebben kinek milyen szerepe volt. A tervező, a kertszám megadója, dr. L. A. Krause elgondolása szerint sokkal hosszabb időt vett volna igénybe komoly minőségi követelményekkel. Br. Kübeck ösztönzésére, aki azon a véleményen volt, hogy „... a kitűzött cél mentől gyorsabban és sikeresebben elérettesen"

587 ez két érve zsugorodott össze, és a terv végrehajtásánál csak a mennyiségi szempontok domináltak, s sok helyt olyan területeket vettek igénybe (Kübekháza, Nagymajláth) dohánytermelés céljára, amelyek alkalmassága e célra kétségbe vonható. Valójában jó és mívelésben levő allodiális földet csak kivételesen kaptak a kertészek, legtöbbjüknek a Bánátban az überland, a Marostól északra pedig a feltöretlen pusztai gyepterület jutott leginkább. A kincstári uradalom a dohánytermesztési feladatát a legkisebb áldozatvállalással igyekezett megoldani, és ez megmutatkozott a földterület megválasztása mellett a telepítési költségek szűkmarkú kezelésében is, az eddigi bánáti telepítési költségekhez viszonyítva. Mindez a kamarai uradalom bürokratikus vezetése mellett azt eredményezte, hogy a remélt eredményektől a kertészek átlagának teljesítménye messze elmaradt.

588 Kübeck személye 583 U. L. 1843. február 4. 9396/P. P. h, 1, m. pontok. 584 MOL E 148. NRA Fasc. 1874. N° 70. 585 Lásd a 7. sz. táblázat adatait. 586 B. S. A szögedi nemzet 149. p. és B. SZ. 1869. 8. p. 587 GGBT 223-224. p. 588 MOL E 353. Oeconom 1850. 9886/686. 1024 Comiss. MOL E 673. 56. cs. 2. k. 13 211/124-1851. Oeconom.