Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Berek lődésen mehetett keresztül. Csak érde­kességként említjük: Beregd falutól nem messze állott Csongrád, amely szintén szláv eredetű helynév. írod.: EtSz. I. 367., FNESz. Bereg vármegye 104., Kálmán 1973. 144., Kniezsa 1974. II. 797., Szeremlei II. 67., TESz. I. 283. (B-H-Sz) Berek Zaránd m. (1506: Berek, 1520: Berky, 1526: Be­rekfalva) Ottlaka (Grániceri) mellett fe­küdt. Brandenburgi György gyulai ura­dalmához tartozott. Berek helynevünk a magyar berek 'liget, vizes talajú erdő, ligetes erdő' köznevünkből keletkezett. írod.: FNESz. I. 199., Pataki 1973. 135. (K-H) Berekvég Zaránd m. (1214: Berugveg) Apatelek (Mocrea) tájékán állhatott. Régészeti adatai nem ismeretesek. Boleszló váci püspök ha­mis oklevele szerint 1214-ben nagy adományt tett a leleszi konvent számá­ra. - az adomány levél birtoklistájában fordul elő. Ma már nem dönthető el, hogy lakott volt, avagy nem. Nevével a források között többé nem találkozunk. A magyar berek 'liget, vizes talajú er­dő, ligetes erdő' és a vég 'valaminek a széle, vége' főnév összetételéből kelet­kezett. A Körösök mentén gyakori volt a szinte összefüggő ligetes erdő, s jog­gal írhatta Márki Sándor e vidékről a következőket: „Az Erdőhát alföldi sza­kasza — nevéről ítélve is — Berökvég volt, melyet Makrafalva közelében, Boleszló váci püspök 1214-ben a leleszi prépostságnak ajándékozott." A hely­névvel kapcsolatban 1. még a Beregd szócikket. írod.: Blazovich 1985. 38., Márki I. 224. 417. (B-H-Sz) Berény Békés m. (1347: Béren; 1403, 1561: Béren) Ma város (Mezőberény) Békéstől északnyu­gatra. - nevű településeink bizonyos, törzsnévszerű elszórtságban találhatók a történelmi Magyarországon. A névadó­ul szolgáló berény szavunkat a 'vélt' törzsneveink közé soroljuk. Felmerült, hogy ezek a falvak a katonai segédné­pek települései voltak. Az alapszó eti­mológiája nincs megnyugtató módon tisztázva. Karácsonyi János szerint: „Neve az ó-szláv 'braije' szóból szár­mazik, ami sarat jelent." Kiss Lajos alapjában véve török eredetű szónak tartja, s az ótörök berendi 'megadta magát' népnévvel hozza kapcsolatba. Ennek alapja egy ber 'ad' jelentésű ige. A megkülönböztetést jelző Mező- elő­tag a táj síkságával, mezőségi jellegével kapcsolatos. 1347-ből való első említé­se, amikor Berend fiai: Márton, Berend és Gergely a birtokosai, akik egymás között úgy osztják fel „duas villás Bé­ren vocatas", hogy a birtok egyharma­dát Márton kapja meg. Sajnos, az okle­vél nem említi, hogy a templom a két Berény közül melyikben állt. 1403-ban viszont már a gyulai uradalomban talál­juk ~-t, és nincs szó arról, hogy két te­lepülés lenne. A mai település központ­jában a főtér környékén kerültek elő olyan régészeti leletek, melyekből arra lehet következtetni, hogy a középkori ~ ugyanitt terült el. Templomát azon-

Next

/
Thumbnails
Contents