Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

ben Maróthi János bán szőlőt vásárolt ~-n. Később pedig a Hunyadiaké lett legalábbis egy része. 1477—78-ban ről idézte az aradi káptalan perbe Dersi Lőrinc gyulai várnagyot, akinek offi­ciolatusa —n volt, továbbá a két Ew­lueth-i Jánost, akik társaikkal a Loson­cziak két pankotai jobbágyával szem­ben hatalmaskodtak. A továbbiakban sorsa a gyulai uradaloméval osztozott. Mátyás király falunak nevezte, de bírá­ját és az esküdteket is megemlítette. 1491-ben Corvin János 2000 Ft-ért el­zálogosította Haraszti Ferenc szörényi bánnak, akinek 1510-ben is a kezén ta­láljuk, mert leányait fiúsítva rájuk sze­retné hagyni más birtokai mellett ~-t is. Azonban Corvinnak birtoka tovább­ra is maradt ~-n, mert özvegye Fran­gepán Katalin, majd Brandenburgi György is birtokolt ~-n, amelyet Lázár deák feltüntetett térképén. 1561-ben Bebek György 27 adófizető portát bírt ~-n, de mások is birtokoltak itt. A Szo­molya, Mátra, Rózsás és Rózsásmái ne­vű szőlőhegyen jó bort készítettek. A Maroson révje és vámja is volt, 1510­ben már állt kastélya, amelyet 1451 után Haraszti Ferenc építtetett. írod.: Cs. I. 776., FNESz. II. 309., GyO. 27., Kálmán 1973. 45., Krassó III. 438—441. 485-487., Maksay 1990. I. 106., Márki I. 184., Somogyi 1913. 202. 233-234., TF. I. 182., ZsO. I. 2605. 2854. 3780. 5244. sz., II/2. 6758. sz., IV. 2317. sz. (B-H-Sz) Panád Arad m. (1315: Panad; 1561: Paanád) A mai Újpanád (Horia) középkori elődje. A település pontos helyéről, régészeti ku­tatottságáról, vagy előkerült leletekről nincsenek ismereteink. A helynév pusz­ta személynévből keletkezett magyar névadással. A személynév a magyar pányva : pánya (táj szó) főnevünk szár­mazéka. Debreceni Dózsa nádor örö­költ birtoka volt, akitől László vajda elfoglalta, majd I. Károly király 1315­ben visszaadta Dózsának. Később, 1323-ban fiait: Jakabot és Pált megerő­sítette birtokában. Plébániás hely volt, papja 1333-ban 6 garas, 1334-ben 9 és 4 garas, 1335-ben 2 garas és 3 báni dé­nár pápai tizedet fizetett. Talán a Szeri Pósafi családé lett, mert a sződi uradal­mukat öröklő Országhok kezén tűnt fel 1486 és 1502 között. 1506-ban is a sződi várhoz tartozott. 1511-ben a Ha­raszti birtokok között szerepelt. 1548­ban Petrovics Péter birtokolta. 1561­ben Nagy Balázs 2, Litteratus György­né 1, Mágocsi Gáspár 2, Pászthói János 2 adózó és Ábrahámfi István 1 szegény portával rendelkezett --on. Hogy mikor néptelenedett el, pontosan nem ismeretes. írod.: Anj. Okit. VII. 663. sz., Cs. I. 776., FNESz. II. 315., Kálmán 1973. 45., Krassó III. 494. IV. 45., Maksay 1990. I. 106., Márki I. 212., Somogyi 1913. 233., TF. I. 183. (B-H-Sz) Pankota Zaránd m. (1332—37: Pancata, Pankata; 1363: Pankota; 1475: Pankotha; 1561: Pankhota) A mai - (Pincota) középkori elődje. - az Alföld és a hegyvidék ta­lálkozásából eredő gazdasági lendítő erők és energiák következtében fejlő­dött korábban királyi, majd földesúri mezővárossá. A Fehér-Körösbe ömlő

Next

/
Thumbnails
Contents