Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

rokból álló, 1 m széles kerítésalapozásának egyik-másik szakasza került elő. A kibontott sírokban szokványos késő középkori leletek (ruhakapcsok, szövetmaradványok, koporsószögek, bronzlemezek) voltak, de a templomhely környékén a késő középkoriak mellett Árpád-kori edénytöredékek is előfordultak. A feltehetően már jóval korábban létezett falu neve először a Szekcsői Herczegek és a Héderváriak perében jelent meg 1446-ban a tornyai uradalom részeként. 1453-ban mint a kerekegyházi uradalom részét adta el Harapkói Botos András Hunyadi Jánosnak. 1463ban Mátyás király kivéve a lippai vár tartozékai közül Szilágyi Erzsébetnek adományozta. 1463—64-ben a Jaksicsok kapták a királytól, és a nagylaki uradalom része lett. 1480-ban 12 ~-i jobbágy hatalmaskodott Zádorlakán, ahonnan 60 lovat elhajtottak, 1498-ban pedig a vizesi határ egy részét foglalták el. 1505-ben újra a vizesi határból szakítanának ki egy darabot. 57 jobbágy vett részt az akcióban, ebből következően a falu lakosságszáma 250-300 között mozoghatott, akik magyarok voltak. 1529-ben Bali bég felégette a települést, amely 1552-ben ismét sokat szenvedett. Petrovics Péter, Gimesi Forgách Simon, Kasztellánfi Kristóf, Forgách Imre és Gyulai Gaál András a település birtokosai a XVI. század második harmadában. 1561-ben csak 22, 1563-ban 77 porta adózott. Kasztellánfi Kristóf birtokolta. A defterek szerint 1567-ben 94, 1579-ben pedig 138 magyar adózója volt. A virágzó települést a 15 éves háború idején, 1595-ben égették fel. A XVII. század közepéig lakatlanul állt. írod.: BO. II. 68., Borovszky II. 140—146., FNESz. I. 382., Káldy-Nagy 1982. 89-93., Maksay 1990. I. 284., Márki I. 199., Szatmári 1990. 37-39. % (B-H-Sz) Dombiratos Csanád, Zaránd m. (1418: Belsevyratos; 1510: Dombyratos; 1553: Dombirathos, Domb Irathos) A mai - község helyén állt. Az Iratos helynév jelentése, értelme: 'festett, tarka, kicifrázott'. Olyan épületet, valószínűleg templomot jelölhetett eredetileg, amely díszesen, szépen ki volt festve. A Domb- előtag a szomszédos Dombegyháza előtagjával van összefüggésben. Neve Belsőiratos néven fordul először elő az oklevelekben a gyulai uradalom tartozékaként, amelynek része volt 1510-ben is. 1552-ben Ahmed beglerbég elpusztította. A XVI. század közepén Patócsi Ferenc Henyei István, majd Földvári István jószágaihoz tartozott. 1559-ben a falu bírája Veres Máté volt. 1567-ben 23, 1579ben 38 porta adózott a defterek szerint. A 15 éves háború idején 1596-ban elnéptelenedett, a XVII. század közepén újratelepült. írod.: Borovszky II. 147-149., FNESz. I. 382., Káldy-Nagy 1982. 87. (B-H-Sz) Donáttornya Csanád m. (1446: Donath-Tornya; 1455: Donathtornya; 1461: Donath; 1463: Donaththornya) Borovszky tudomása szerint „állítólag 1700-ban még meglátszottak egykori földesura (?) téglából épült s sánczokkal körülövezett palotájának s az ennek udvarán állott kisszerű temp-