Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

lomának falai, de azóta már ezeknek minden nyoma eltűnt". Szentestől keletre, a Mágocs ér és a Kórógy ér között Csallány Gábor és Zalotay Elemér tárta fel a templom alapfalait, melyeken erős égésnyomokat figyeltek meg, körülötte pedig feldúlt temetkezéseket találtak. A nagykiterjedésű Árpád-kori és késő középkori település felszíni nyomai a Kórógy és a Mágocs ér összefolyásának mindhárom partján ma is jól megfigyelhetők. A leletek egyértelműen mutatják, hogy a falu élete a XII—XIII. században kezdődött, s a XVI. századig intenzíven lakott volt. A felszíni leletek főleg a késő középkorból származnak, de egy cserépbográcstöredék arra utal, hogy Árpád-kori előzményei is lehettek a településnek. Nevének előtagja a magyar Donát személynevünkkel kapcsolatos, mely név a latin Donatus személynév rövidített alakja. Borovszky szerint a település a nevét Donát nevű első birtokosától vette, aki alighanem tornyos templomot épített, amely ezen a vidéken még ritkaság számba ment. 1446-ban a Szekcsői Herczegek és a Héderváriak perében fordul elő először neve a hódvásárhelyi uradalom részeként, majd a lippai vár tartozéka lett. 1461-ben a Szeri Pósafi birtokok kapcsán szerepel neve a forrásokban. 1463-ban Mátyás király anyjának, Szilágyi Erzsébetnek adományozta. 1465-ben oppidumként, azaz mezővárosként említették. A település lakói ekkor talán a távoli Varjasteleken is béreltek földeket. 1484-ben Szentes falu bírája, Ákos Pál is ~-ra költözött. 1492-ben a Hunyadi-birtokként hozzá került települést Corvin János Dobozi Dánfi Andrásnak adományozta, az utóbbitól pedig 1495-ben a margitszigeti apácák kapták. 1499-ben magyar és Hunyadi János által telepített déli szláv lakossága 500 fő körül mozgott. Lakói a XVI. század első harmadában többször határvitákba bonyolódtak. 1514-ben Dóczi János szegi kastélyában 50 Ft-ra becsült kárt okoztak. 1517-ben, 1536-ban, 1549-ben számos jobbágy elköltözött ~-ról. Ezek után újratelepítésével többször próbálkoztak. 1560-ban déli szlávok lakták, és 4 portáját írták össze, 1561-ben üres volt. 1570-ben 22 portával és 7917 akcse adóval szerepel a defterekben. 1596ban végképp elpusztult. Az oklevelekben szereplő határrészei: Kéktó nádas, Hosszúfertő, másként Előfertő. írod.: Blazovich 1985. 111-113., Borovszky II. 151-157., Dl. 93310., FNESz. I. 384., Horváth 1978. 132., Kovalovszki 1955. 73., Ladó 1971. 151., MTT. VI. 28., Paszternák 1995. 47. 116. 135-136., Vass 1980. 36. 51-52., Zsíros 1990. 17. 35. (B-H-V) Dusunkbos Zaránd m. (1261: Dusunkzach, Dusunkbos) Pecsér mellett a Körös tájékán feküdt. A helynévben szláv eredetet sejthetünk, melynek alapja az ősszláv dusa 'lélek' főnév. A hasonló alakú, Dúsa, Dusnok településnevek személynévi előzményei is ismertek a korai középkorban. Neve az egri püspökség javait megerősítő, 1261-ben kiadott oklevélben került bejegyzésre. Előfordulásával a későbbiekben nem találkozunk. írod.: FNESz. I. 401., Kandra 1883. 587., Márki I. 228. (K)