Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

bukkant fel neve, amikor Szentlászlót három részre osztották. A falunév előtagja a régi magyar Dancs személynévre vezethető vissza, amely lehet a Domokos és Dániel személynevek becézett alakja is. A -ház főnévi utótag jelen esetben 'lakóhely, otthon' jelentéssel bír. írod.: Benedek 1990. 274—275., Blazovich 1985. 70., FNESz. I. 363., Kovalovszki 1955. 70., Paszternák 1995. 59., Petkó 1901. 30-33., Zsíros 1990. 47. (B-H-Sz) Dánfok Békés m. (1424: Damufok; 1461: Danpfok; 1525, 1561: Danfok) Békéstől délre, az egykori Fehér-Körös nyugati partján az azonos nevű ér torkolatával szemben helyezkedett el. A régészeti leletek alapján már az Árpád-korban volt itt település. Nevének első tagja személynévi eredetű. Dan személynevünk nem más, mint a Dániel személynév becézett alakja. A -fok utótag pedig arra utal, hogy a falu a Fehér-Körössel kapcsolatban lévő (közlekedő) vízérrel szemben helyezkedett el. Szemben azzal a ponttal, ahol a Dánfok nevű ér a Fehér-Körösbe torkollott. A magyar helynévadási szokásokból kiindulva az is elképzelhető, hogy a falu végül is az érről kapta nevét. Első említése 1383ból való, amikor Dámfoki Beke fia Jánost idézik meg Nadányi Miklós ellenében a királynő elé. A XV. század folyamán folyamatosan találkozunk ~-i előnevű kisnemesekkel a forrásokban, közülük többen a szomszédos Muronyban is birtokosok. A leggyakrabban szereplő családnév a fenti Beke fia Jánostól eredhet: 1479-ben Dámfoki Begfi János esküdtként szerepelt egy perben. 1517-ben ~-i Bekffi László Muronyban birtokos, három évvel később ugyanő nádori ember. Úgy tűnik, a Bekffiek lehettek a falu legjelentősebb birtokosai, mert 1525-ben is e család tagjai tanúskodtak Csaba határainál. 1552-ben is csak kisnemesek lakták, 1560-ban viszont már adóra fogta a gyulai uradalom. 1561-ben Bekffi Bálint és nemesek 3 adófizető és több szegény valamint puszta portával rendelkeztek ~-on. 1564-ben nyolc és fél porta fizetett adót. A török összeírások szerint 1558-ban 4, 1567-ben 12, 1579-ben 9 családon lehetett adót behajtani. írod.: Dl. 22902. 31048. 36421. 38058-9. 38196. 71215., Fehértói 1983. 101., FNESz. I. 354., GyO. 176. 327-8. 402., Haan 1870/a. 145. hibás olvasatokkal., Káldy-Nagy 1982. 246-247., Karácsonyi II. 76-77., Kristó 1981, 125., Maksay 1990. I. 163., MRT. IV/3. 1/96., Velics—Kammerer 1890. 204. Damakok néven., ZsO. III. 2311. sz. (H-J) Décse Békés m. (1138: Geysche, Geiche, Geica; 1403: Deche; 1425: Dechcze, 1528: Decze; 1561: Deche) Ma puszta Endrőd és Szarvas között. Békés megye egyik legősibb településének neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. A személynév töve a Geu személynévi alakra vezethető vissza, amely ótörök méltóságnevet takar. Az Örménykút 3. sz. lelőhellyel azonosítható. 1911—1927 között négy alkalommal volt kisebb — műkedvelők által vezetett — ásatás, melyek rövid leírá-