Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

D Délegyház Csanád m. (1274: Daal; 1555: Dalegyhaz; 1561: Daal Egyház) A középkori település központja és a nagyobbik része a Dáli­ér déli partján (Makótól kelet-északke­letre), kisebbik része az ér északi part­ján állt. A régészeti terepbejáráson kb. 250 m hosszan jelezték a felszínen az Árpád-kori és késő középkori leletek a falu kiterjedését, ill. téglatöredékek ta­lán a templom egykori helyét. Régésze­ti kutatás a területen nem folyt, de már korábban is került be innen a Móra Fe­renc Múzeumba néhány lelet. Az ere­detileg Dál helynév puszta személynév­ből keletkezett magyar névadással, s mint ilyen, régi birtokosától vette a nevét. Az alapul szolgáló személynév szláv eredetű. A Csanád nembeli Makófalviak és Telegdiek osztozásakor 1274-ben az utóbbiaknak jutott. Felte­hetően a tatárjárás idején elpusztult, majd újratelepült. A csanádi káptalan birtoka lett. Az 1550-es évek elején a török pusztításoktól lakói sokat szen­vedtek. 1555-ben Olcsárovics Demeter szerezte meg. 1561-ben Olcsárovics birtokaként 10 portáját vették fel a dica jegyzékbe, 1579-ben a defter szerint 19 magyar adózója volt. A 15 éves háború idején, 1596-ban pusztult el. írod.: Borovszky II. 125—126., CSMÉ. I. 149., FNESz. I. 352., Káldy-Nagy 1982. 27. 397., Maksay 1990. I. 284., TF. I. 854. (B-H-V) Dama Csongrád m. (1266: Dama) Sód és Vásárhely között feküdt. 1266-ban a Bor-Kalán nembeli Pósa fia Nána ispán a margitszigeti apácákra hagyta, de nem került az utóbbiak birtokába. Neve többé nem fordul elő. - helynevünk puszta sze­mélynévből keletkezett magyar név­adással. Maga a Dama : Doma sze­mélynév a Dámján : Dómján személy­névnek is és a Domokos személynév­nek is lehet a kicsinyítő - becéző alak­ja­írod.: FNESz. I. 381., Hajdú 1974. 63., Kál­mán 1973. 63., TF. I. 894. (B-H) Dancsház Csongrád m. (1453: Dancsház; 1472: Danchhaz) Szentes környékén feküdt közelebbről nem lokalizálható helyen. Szentestől északra, a kistőkei vasútállomástól is északra kb. 1 km-re, a Tőke-ér magas­partján igen sok Árpád-kori cserép je­lezte egy egykori település helyét. Mi­vel a XVIII. századi térképeken Dán­egyházának, később Dánházának neve­zik ezt a területet, Kovalovszki Júlia azonosította vele az általa itt talált tele­pülést. A Szentes környéki földrajzi ne­vek vizsgálata során Zsíros Katalin fel­vetette, hogy ez a Dánháza talán azonos lehetett az egykori Dancsházával. Szen­tes - Kistőke - Dánháza lelőhelyről egyébként egy XIV—XV. századi szór­vány vas sarkantyút őriz a Magyar Nemzeti Múzeum. 1453-ban Hékédi Anna Sári Pétert, Hunyadi János titká­rát fiává fogadta. A neki adományozott birtokok sorában található a - nevű puszta. 1472-ben ugyancsak pusztaként

Next

/
Thumbnails
Contents