Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Csorvás temetőrészlet, valamint a XIV—XVI. századi templom körüli temető bontakozott ki. A területről a 60-as években készült légifotó, melynek elemzése a településről számos értékes információt nyújtott. A templomtól délkeletre húzódó XI—XIII. századi falu nyugati és északi irányba kiterjedve szabályos négyzet alakú, kb. 60 középkori királyi hold nagyságú mezővárossá fejlődött, melyet a Cirják-ér és annak mocsarai, valamint védművek vettek körül. A település déli felében 200x200 m-es erődített udvarház, északkeleti negyedében pedig, az oppidumot átszelő utak kereszteződésében a templom állott a légifotó szerint. ~ elnevezése puszta személynévből keletkezett magyar névadással. A személynév eredete meglehetősen bizonytalan. Képzett szó, melynek személynévi előfordulása Chumur alapalakban már a Váradi Regestrumból is ismert. 1275-ben Chumurthan, 1310-ben pedig Chumortan személynévi alakkal találkozunk. A névben szereplő t : k változás ismert a magyar nyelvben 1. Szatmár : Szakmar. Borovszky szerint a falunév: „hihetőleg a kun nyelv maradványa, mert török nyelven azt jelenti, hogy sáros mocsár". A névvel kapcsolatban 1. még a Csomorika szót. A Székesei Herczegek 1446-os oklevelében jelent meg neve először a források között, de korábbi meglétére a XIII. században épült templomáról következtethetünk. 1456ban Hunyadi birtok íett. 1465-ben már a Jaksicsok a tulajdonosai, akik feltehetően Nagylakkal együtt kapták meg a királytól. 1469-ben a Jaksicsok felbújtására 50 jobbágy intézett támadást a szénásiak (Békés megye) ellen. Az oklevélben lejegyzett névsor azt mutatja, hogy a településnek magyar lakosai voltak ebben az időben. A falu lakossága 250 fő körül mozgott. 1535-ben faluként, 1536-ban oppidumként jegyezték fel nevét. 1522-ben Csomorkányi Mátyás Csaholi Ferenc csanádi püspök káplánja volt. Az óriásfalunak 1561ben 64 portája adózott, az 1579-as török defterben pedig 65 adózójának nevét örökítették meg. A virágzó település 1596-ban tatárdúlás következtében pusztult el. írod.: Bálint 1937. 182. 192., Banner 1934. 25., Béres 1991. 33—46., Béres 1993., Blazovich 1984. 310-312., Blazovich 1985. 113-114., Borovszky II. 116-121., FNESz. I. 339., Galántha—Vályi 1984. 272—273., Imre 1984. 588-589., Káldy-Nagy 1982. 27., Maksay 1990. I. 284., Rómer 1870. 45., Széli 1940. 171., Szeremle II. 301-316., TESz. I. 552., Varga 1894. 135-136. (B-H-Sz) Csorvás Békés m. (1458: Chorvas; 1466: Chorvaseghaza; 1558: Cyorvas; 1561: Cyorwas) A mai község helyétől kissé nyugatra feküdt. Templomának romjairól 1733-ban azt jegyezték fel, hogy annak építőanyagát a vásárhelyiek hordták szét, de falai még a XIX. század elején is egy méternyi magasságban látszottak a mai községtől nyugatra. A középkori falu pontos helyét 1984-ben terepjárással azonosították. Területén Árpád-kori és késő középkori leleteket figyeltek meg, de a templom helyét nem sikerült megtalálni. Neve homokos helyet jelent. 1437-előtt Zsigmond király a szentandrási uradalmat és annak 11 pusztája között --t is Hunyadi Jánosnak adomá-