Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Csorvásegyháza nyozta. 1456-ban Szentetornyához tartozó pusztaként említették, nagyobbik részét azonban az Ábrahámfiak birtokolták. Talán az 1466-ban említett Csorvásegyháza pusztát is - tartozékának tekinthetjük, amelyet 1466-ban Teleki Varjasi János és Bizerei János mint Mogyorósfecskés tartozékát kapták. Az 1460-as években népesítették be újra. 1471-ben bírája Elekes Gergely volt. 1552-ben 5, 1553-ban 13, 1556-ban 26 kapu után szedtek adót lakosaitól. 1559-ben minden földesúr külön bírót tartott: Ábrahámfi István, bírója Bakó Demeter, Székely Mártoné Kondorosi Gergely, Székely Miklósé Bonczos Benedek és özv. Szterzenkovicsnéé Pogány Péter volt. 1561-ben 13 adófizető, valamint több szegény és puszta portát írtak össze a dicalis összeírást készítők az Ábrahámfiak és más nemesek birtokaként. 1567-ben 125, 1579-ben 147 adózóját jegyezték fel a defterekben, akik már szultáni hász-birtok lakói, előbb 30 ezer majd 65 000 akcse adót fizettek. A virágzó település feltehetően a 15 'éves háború idején pusztult el. írod.: Borovszky II. 121., Cs. I. 649., FNESz. I. 168., Káldy-Nagy 1982. 26. 168-172. 396., Karácsonyi II. 69—70., Kovalovszki 1965. 178. 17. sz. lh., Maksay 1990.1. 163., Zalai 1995. (B-H-Sz) Csorvásegyháza 1. Csorvás (Békés m.) Csög Csanád m. (1450: Chygy; 1456: Chwg; 1560: Cek; 1561: Chyoogh; 1564: Chyegh) Apátfalva, Szecse, Belesz és Bökényfalva között feküdt. A falu helye talán az Apátfalva 10-11, 13, 18-19, 21, 23, 26. sz. topográfiai lelőhelyekkel azonosítható, ahol Árpád-kori és késő középkori leletanyag gyűjthető a szántásban. A falunév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. A személynév a köznévi magyar csög szavunkból ered, melynek jelentése 'csomó, görcs a fában'. Régebben ikerszóként is használatos volt csög - bog alakban. 1450ben ~-i Bálint tanú a Csákiak hatalmaskodási perében. 1455-ben ~-i Bálint a falut Orros Mihálynak és Székely szegi Farkas Pálnak adományozta, végül per útján mégis a csanádi káptalan kezébe került, ugyanis később a káptalan birtokainak kezelője, a csanádi püspök rendelkezett felette. Már az 1552-es török hadjárat idején elpusztult, és nem is települt újra. írod.: Borovszky II. 122., Cs. I. 695., FNESz. I. 343., Kriveczky 1984., TESz. I. 562. (B-H-Sz) Csumótelek Zaránd m. (1406: Chumotheleke; 1407: Chymotelek; 1561: Cymottelek) A Zaránd (Zarand) délnyugati határán fekvő Őstelek puszta közelében feküdt, neve ma is határnév Zaránd mellett. Románul is így hívják. Régészeti lelőhellyel nem azonosított, hozzá köthető leletanyag nem ismeretes. Nevének előtagja régi magyar nyelvi és nyelvjárási szavunk. Csima : Csuma alakban még napjainkban is ismert. Jelentése megoszlik. Lehet: 'rügy; káposzta; csutka' jelentésű is. Hajlunk arra, miszerint ebben a faluban a régi időben sok káposzta termett, s innen vehette a nevét. A XVI.