Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

ben Nagy Lajos király eladományozta Vásári Miklós esztergomi érseknek és testvéreinek. Utódaik azonban hűtlenségbe esvén a birtokot elvesztették, és azt Zsigmond király 1403-ban Anthimus Jánosnak adományozta, aki a falu másik felét is megszerezte. Anthimus fia János, mivel visszavágyott a Dunántúlra, ~-ot 1454-ben eladta Hunyadi Jánosnak. Mátyás király ~-ot a Veresmarti családnak adta. A család egyik tagja, Gáspár királyi emberként szerepelt 1478 és 1503 között. A birtokot a Veresmartiaktól vásárolta meg Ödönfi Ferenc. - 1552-ben a Maros-völgyi hadjáratok idején elpusztult, és nem is telepítették újra egy ideig. A középkor során - a nagyobb települések közé tartozott, plébániás hely volt. Papja, Pál 1333-ban 23 báni dénár pápai tizedet fizetett az adószedőknek. Temploma a falu pusztulásakor semmisült meg. Írod.: Borovszky II. 627-628., Borsa 1993/3. 4. 8.. FNESz. II. 753., SzabSzatm. 111-112.. TESz. II. 850.. TF. I. 877., ZsO. H/l. 2679. sz. (B-H-Sz) Verösház Csanád m. Kutina falu közelében feküdt. 1567-ben és 1579-ben mint pusztát jegyezték fel a török összeírok. Nagy valószínűséggel a pontosan még nem lokalizált Csanád megyei Veresegyház falu (történetét 1. ott) helyét jelöli - puszta. A falu eredeti neve feltehetőleg Veresegyház lehetett, olyan helységet jelölt, melynek egyháza, temploma veres 'piros' volt a vakolatlan téglától. Írod.: FNESz. II. 753., Káidy-Nagy 1982. 102. (B-H) Vesi Zaránd m. Szineke (Sintea Micá) és Őstelek között mint pusztát sorolták fel a defterek. Kívülről művelték, 1579-ben Ahmed írnok tímárbirtoka volt. 1567-ben 250, 1579-ben 300 akcse jövedelmet hozott. A hellyel kapcsolatba hozható régészeti adatok nem ismeretesek. Eredeti, okleveles névalak hiányában csak feltevésekre szorítkozhatunk a helynév jelentését illetően. Legvalószínűbb, hogy puszta személynévből keletkezett magyar névadással, 1. 1211: Vehseh személynév. Az alapjául szolgáló személynévhez vö. a régi cseh Viesa személynevet. A régi magyar vejsze 'halfogó eszköz' főnévvel való kapcsolata kevésbé valószínű. Írod.: Fehértói 1983. 354., FNESz. II. 757: Vése.. Káldy-Nagy 1982. 362. (B-H-Sz) Vessző Arad m. (1430: Wezew) A középkori Csanád és Arad megyék határán, a Maros partján feküdt. Mint Varjasi birtok tűnt fel. A későbbiekben nem említik a források. Régészeti lelőhellyel, régészeti leletekkel nem jelölhető. A falunév feltehetőleg puszta személynévből keletkezett magyar névadással. A személynév alapja a magyar vessző 'fa, cserje (levágott) vékony ága' főnév. írod.: Cs. I. 781., FNESz. II. 533: Szászvessződ., Márki I. 219., Temes I. 629., TESz. III. 1128. (B-H-Sz) Veszető 1. Szentmihály (Arad m.)