Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Tótzaránd 1. Zaránd (Zaránd m.) Tőke Csongrád m. (1488: Thoke; 1561: Théke) A mai Nagytőke területén állt. A falu déli határában lévő Jámbor-halmon 1902 és 1931 között Csallány Gábor egy nagy honfoglalás kori és kora Árpád-kori temető részteteit tárta fel, miközben számos sír különböző földmunkák során ugyanitt elpusztult. A megmentett sírok között voltak íjas-tegezes, lovas, jellegzetes honfoglalás kori veretes temetkezések, valamint S-végű karikákat, I. István és II. Béla dénárát tartalmazó sírok is. Nagytőke belterületéről nem ismerünk a korszakba tartozó régészeti leletet, és a terület szisztematikus terepbejárása sem történt még meg. Talán a fenti nagy temető összefüggésbe hozható a település kezdeteivel. A középkori falu pontos helye, kiterjedése és életének időtartama azonban egyelőre ismeretlen. A falunév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló Tőke személynév a magyar tőke 'fatörzs, fatuskó' köznévből alakult, és favágó foglalkozásra utalt. Nevét ismereteink szerint 1488ban jegyezték le először. 1561-ben Niczky Gáspár 5, Saffarith János 3, Zay Ferenc 2, Ramacsa György 6, Zagyvái Simon és Muthnoki István 2, özv. Vass Lórántné 1 adózó portával rendelkezett ~-n. Özv. Dóczi Miklósné részéről nem jelentek meg, Szentlőrinczi Miklós pedig 1 szegény portát birtokolt. A defterek szerint 1560-ban 17 család 9292 akcse adót fizetett, míg 1570-ben 25 család 10 838 akcsét adózott. - lakossága a XVI. század második felében déli szláv nemzetiségű volt. A faluban malom is állt. - feltehetően a 15 éves háború idején pusztult el. írod.: Cs. I. 684., Fehér—Éry—Kralovászky 1962. 56-57., Kálmán 1973. 84., Maksay 1990. I. 305., Szarka 1940. 23., TESz. III. 957., Vass 1980. 30. 50. (B-H-V) Tölgy Békés m. (1418: Theulgh; 1561: Tewegh) Endrődtől nyugatra, közvetlenül a HármasKörös partján feküdt. A falunév a magyar tölgy 'tölgyfa' növénynévből keletkezett. Az adott vidéken ritkaságszámba menő fáról nevezték el a települést. 1418-ban Maróthi János birtokaként tűnt fel. 1479-ben a király ~-i jobbágyát, Kosár Dénest tolvaj lássál vádolták. A falu több birtokosé lehetett, mert 1495-ben Ábrahámfi Péter Bakócz Tamásnak adta el ~-i részét. 1510-ben pedig a gyulai uradalom tartozékaként említették, de Dóczi János is rendelkezett ~-ön birtokkal. A Dócziak a török megjelenéséig birtokolták, közben Olcsárovics Demeter is elfoglalva tartotta 1553-ban. Az 1557— 58-as defter szerint 7 ház állt benne, de lakosai elfutottak. 1561-ben Dóczi Miklós 5 adófizető és több szegény portával rendelkezett --ön. 1567-ben 10 család 3395 akcse, 1579-ben 8 család ugyanannyi akcse adót fizetett. Lakói magyarok voltak. A XVII. század végéig fennállott, hiszen 1663-ban Szőllősi Mihály birtokolta és 4-5 jobbágycsalád még lakta. 1696-ban 14 leégett ház nyomát találták a helyén.