Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Írod.: Káldy-Nagy 1982. 248., Karácsonyi II. 330-331., Maksay 1990. I. 165., MRT. IV/2. 138. (B-H-J) Tömpös Csanád m. (1247: Tembes, Thembes; 1337: Beltembes, Scent Mikloustembeseu; 1344: Kethembes; 1360: Zent Miklós, Thembes; 1488: Thempes; 1508: Kystempes; 1561: Thempes; 1563: Nagytempes, Zentmyklos) Területe ma Makó városához tartozik. Emlékét a várostól nyugatra, a Maros partján fekvő - és Szentmiklós nevű egykori puszták neve őrzi. A régi leletek között ilyen lelőhely megnevezéssel csak egy középkori vasgyűrű található. Azonban a régészeti terepbejárás során Makótól nyugatra az ószegedi út mellett jól azonosítható volt az egykori település: nagy területen főleg késő középkori kerámiatöredékek és telepjelenségek voltak megfigyelhetők, emellett azonban cserépbogrács-töredékek utaltak arra, hogy a település élete az Árpád-korban kezdődött. A falunév személyi eredetű, amelynek az alapja a magyar tompa : tömpe melléknév. A Kis- és Nagy- előtagok az azonos nevű falvak nagyságára, míg a Szentmiklóselőtag a harmadik falu templomának a védőszentjére utal. A - elnevezés feltehetően személynévi eredetű. - neve a Kelemenös ispán fia Pongrác ispán számára kiadott oklevélben bukkan fel először 1247-ben. A területén korábban egy nagyobb földterület, úgynevezett terra létezett, amelyen a későbbiek során több falu is alakult. Az 1247-es oklevél két utcáját és tartozékait (halastavakat, erdőket, kaszálókat és szántóföldeket) említi, amiből következően ebben az időben a nagyobb települések közé tartozott. 1256-ban a Csanád nemzetség osztozásakor a későbbi Makófalviak őseinek, Waffa ispán fiainak jutott három templomával ugyancsak három faluhelyével és a - szigetén épült Boldogságos Szűzről elnevezett monostorával. A három templom és a három faluhely felsorolásából arra lehet következtetni, hogy - területén már a tatárjárás előtt több falu állt, amelyek egyúttal templomos helyként léteztek. Tudjuk, hogy közülük 1247-ben az egyiket lakták, hiszen két utcáját említette az oklevél. 1256-ban mindhárom település csak faluhelyként szerepelt. Az egykor létezett falvak közül kettő bizonyára a tatárok dúlásának esett áldozatul, a harmadik pedig később néptelenedett el. Ám nem sokáig, mert 1274-ben, a Makófalviak és ~-iek osztozásakor Fel-- a Szent Miklósról elnevezett templomával, valamint Bel-- a Makófalviaknak jutott, míg Al-~-t a -iek kapták. Mint az oklevélből kiderül, Fel-- Szentmiklós- --ével, azaz Szentmiklós faluval volt azonos. Bel-- is létezett ekkor, templomának védőszentje az 1337-es oklevél szerint Szent László volt. 1337-ben az újabb osztozáskor a Telegdiek és a Makófalviak között olyan alku született, hogy Bel--t közösen a Szentlászló-egyház ellátására hagyják, hogy egy remete ott papi szolgálatot végezzen. Szentmiklós--e Maros felőli részét a Telegdiek, a mezőség felőli részét pedig a Makófalviak kapták. Az 1344-es újabb megegyezés szerint a két --t (Kethembes), bár joguk lett volna felosztani, Csanád érsek és rokonai, a Telegdiek a Makófalviaknak hagyták, lemondva az oszto-