Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

taink nincsenek, talán Belső-Iratos mellett feküdt, ugyanis mellette sorolja fel az oklevél. A helynév első Tizmos tagja feltehetőleg a tiszafával hozható kapcsolatba, amelynek eredete a szláv nyelvben keresendő. Vö. a szerb-horvát tis, a szlovén tísa, a bolgár, orosz tisz 'tiszafa' jelentésű szavakat. A földrajzi név -e birtokos személyraggal ellátott -telek utótagja talán 'megművelt föld' jelentésű ebben az esetben. Összességében tehát olyan földdarabot jelölt, amelyen tiszafák álltak. A Maróthiak azon birtokai között tűnt fel, amelyeket a szomszédok 1418-ban zaklattak. Hogy valaha is lakott település volt-e, ma már nem dönthető el. írod.: Cs. I. 746., FNESz. II. 656: Tiszolc, GyO. 10., Márki I. 230., TESz. III. 924. (B-H-Sz) Tivadarfalva Zaránd m. (1439: Thywadarfalwa) Márki Sándor Acsuva és Csil, Kovách Géza és KáldyNagy Gyula Zarándtól (Zarand) északnyugatra Nadab (Nádab) és Kisjenő (Chi§ineu-Cri§) közé helyezte. A falunév a Tivadar személynévnek és az -a birtokos személyraggal ellátott falu főnévnek az összetétele. 1439-ben Brankovics György kapta a világosi uradalommal. Neve 1464-ben és 1506-ban is feltűnt a várhoz tartozó birtokok között. 1567-ben 7 család 2365 akcse, 1579-ben ugyancsak 7 család 2000 akcse adót fizetett. Lakói vegyes nemzetiségűek voltak. írod.: Cs. I. 746., FNESz. II. 657., Káldy-Nagy 1982. 313-314., Kovách, Kézirat 124., Márki I. 250. (B-H) Tolvajkuta Békés m. (1214: Tuluoy; 1510: Tholwaykwtha) A falunév puszta személynévből alakult magyar névadással. Mint személynév már 1216/1550-ben előfordul Tolvoy alakban. Alapja a magyar tolvaj 'lopó' köznév. Később az eredeti falunévhez hozzájárult az -a birtokos személyraggal ellátott kút 'ásott kút' köznevünk is. 1214-ből a Váradi Regestrumból ismerjük két lakosának nevét: Galaldu et Fitoc de villa Tuluoy. Több adatunk nincs is a település fennállására, így bizonyosra vehetjük, hogy a XIII. század végén, vagy a XIV. század folyamán elnéptelenedett, lakatlanná vált. Erre utalnak a XVI. század elején ismét felbukkanó adatok: 1506: Tholwaykwtha predium. 1510: Tholwaykutha possessio, mindkét esetben a gyulai uradalomé. Az adóösszeírásokban azonban már nem fordul elő, ami ismét lakatlan voltát támasztja alá. 1719-ben Tolvaj sziget néven bukkant fel (Békés)Csaba és Gerla határjárásában, a Csabára vezető út mellett. Neve azonban napjainkra feledésbe merült, így pontos azonosítása nem volt lehetséges. írod.: BO. II. 71., Dl. 37798. 37873., Fehértói 1983. 345., FNESz. II. 661: Tolvád., GyO. 42. 57., Kálmán 1973. 85., MRT IV/3. 2/XXVII. címszó., TESz. III. 936., TF. I. 514., VR. 242. §212. (H-J) Tomorcsok Zaránd m. (1418: Thomonchok; 1510: Themerchek; 1567, 1569: Tomorcsok) Lokalizálása bizonytalan, Erdőhegy (Pádureni) környékén vagy Bánkút és Meggyes vidékén feküdt. A feltételezett helyének környékén eddig föltérképezett régésze-