Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Szentlászló Csongrád m. (1495: Zenthlazlo; 1561: Szenthlazlo) A szentes-kunszentmártoni út mellett Szentestől keletre kb. 5 km-re az út jobb oldalán lévő magaslaton állt, és határrész elnevezése őrzi ma is a középkori település emlékét. A határrész déli szélén, a Kánvási-tanya közelében 1930-ban 13 Árpád-kori sír került elő, melyek azonban a nagy távolság miatt nem hozhatók összefüggésbe a középkori ~-val. 1932—33-ban ettől északra, kb. 3 km-re (Tárkány Szűcs Imre földje) X—XI. századi temető 109 sírját, majd a Veker-ér déli oldalán 1935-ben egy középkori templomot és körülötte temetőt tárt fel Csallány Gábor. Sajnos, az utóbbi ásatásnak sem a dokumentációja, sem a leletei nem maradtak ránk, és a feltárás pontos helyét sem sikerült még azonosítani. Kovalovszki Júlia a felszíni leletek alapján Szentestől kb. 5 km-re, a kunszentmártoni út mellett, a Veker-ér déli oldalán találta meg az egykori település helyét. A cseréptöredékek tanúsága szerint az Árpád-korban és a késő középkorban egyaránt lakott volt a falu. A falunév templomának védőszentjére, Szent László királyra utal. 1472-ben Szentlászlói Tamás valamint Pókaházi Póka László és Sándor pereskedett miatta, amely következtében három részre osztották. A Póka fivéreknek jutott harmad részen ekkor 28 portát vettek számba. Említették Szent László nevű templomát. Az oklevél szövege alapján nem kizárt, hogy - és környéke vagy legalábbis annak egy része ezen időben Külső-Szolnok megye enklávéját képezte. 1495-ben II. Ulászló király ~-t birtokosának, Gyepösi Móré Péternek a kérésére Csongrádból Pest megyébe helyezte át, azaz Pest megye joghatósága alá rendelte. 1561ben özv. Simái Boldizsárné 1, özv. Simái Istvánné 2, özv. Dóczi Miklósné 3, özv. Glésán Lászlóné 3, Kis Ambrus 4, Kenderesi Lőrinc 1 adófizető, Vizesi János, Vetési János, valamint Virth Mihály pedig több puszta portával rendelkezett —n. 1560-ban 12 család 2879 akcse, 1570-ben 32 család 12 712 akcse adót fizetett. A magyar lakosság a mező- és erdőgazdaság, valamint az állattenyésztés minden ágát művelte, amint az adóösszeírásból kiderül. - túlélte a 15 éves háborút. Lakói az 1647-es háború idején hagyták el végleg, Szentesre költöztek. írod.: Benedek 1990. 274-275., Cs. I. 683., FNESz. II. 562., Kovalovszki 1957. 72., Oláh 1938. 28., Oláh 1985. 67., Paszternák 1995. 82-85., Petkó 1901. 30—33., Vass 1980. 33. 50-51., Zs. I. 105., Zsíros 1990. 38-39. (B-H-V)) Szentlélek Zaránd m. (1202—3: Sanctispiritus) Márki Sándor a Borosjenő (Ineu) mellett feküdt Dienesmonostorával azonosította, amelyet Szentlélek tiszteletére szenteltek fel. Vele összefüggésbe hozható régészeti adatok nem ismeretesek. A helynév eredete azzal kapcsolatos, hogy templomát a Szentlélek tiszteletére szentelték. Prépostjait 1199-től említik. 1202—3 körül Imre király Richárd aradi prépost kérésére megerősítette és felsorolta az aradi egyház javait. Köztük szerepelt is. További történetét 1. Dienesmonostoránál. írod.: FNESz. II. 562., Márki I. 227. 383., Reg. Arp. 202. sz.