Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

1512-ben fia, András kezén volt ~. A - -iak többször határvitába keveredtek a szomszédos vásárhelyi jobbágyokkal. 1461-ben elfogták a ~-i bírót, 15lóban 32 ökröt hajtottak el. 1561-ben özv. Bika Imréné 5 fizető portával rendelkezett --on. 1557—58-ban 8 jobbágycsaládot vettek számba a török adóösszeírók. 1560-ban 8 család 3199 akcse, 1579-ben 19 család 5346 akcse adót fizetett. A korabeli művelési ágak mindegyikét folytatták a lakosok. - a 15 éves háború idején néptelenedett el, később a pusztát a vásárhelyiek vásárolták meg. írod.: Borovszky II. 557-560., CSMÉ. I. 162., Dudás 1988. 30. 47., FNESz. II. 561., Imre 1984. 583-586., Maksay 1990. I. 289., Szarka 1940. 22., Széli 1940. 175., Szeremlei II. 417-431., TF. I. 870., Vass 1980. 32. 44-45. (B-H-V) Szentkirály Zaránd m. (1202—3: Sencural) Talán Szentanna (Sintana) és Erdőhegy (Pádureni) között lokalizálható. Imre király 1202—3 körül Richárd aradi prépost kérésére felsorolta és megerősítette az aradi egyház valamennyi birtokát határaikkal és szolgáló-népeikkel együtt. A határjárásban szerepelt - is, amely keleti részén a pankotai apát falujával volt határos. Amennyiben a későbbi Szenteskirály elődjeként tarthatjuk számon, további történetét 1. ott. A hellyel összefüggésbe hozható régészeti adatok vagy leletek nem ismeretesek. A falut templomának védőszentjéről, első királyunkról, Szent Istvánról nevezték el. írod.: Blazovich 1985. 37., FNESz. II. 561., Reg. Arp. 202. sz. (B-H-Sz) Szentlászló Csanád m. (1256: Zenthlazlo; 1322: Zenthlazlow; 1329: Zenthlazlo) Pontos helyét ma már nem tudjuk kijelölni. Borovszky Samu Makó azon részére helyezi, amelyet ma is Szent László városrésznek neveznek. Tóth Ferenc bizonyította, hogy e területet Kőszegi László csanádi püspök adta át a városnak házhelyek kiosztására, és László püspök emlékére nevezik a város ezen területét --nak. A középkori - falu, amely nevét Szent László királyunkról elnevezett templomától vette, mégsem lehetett innen messze, Szentmargita és Makó között feküdhetett, ugyanis az eredetileg Telegdi-birtokot, amely 1256-ban Pongrác ispán fiainak jutott, 1322-ben Vejtehi Teodor, a nemzetség Vejtehi ágának tagja vejének, Omori Miklós fia Gál királyi jegyzőnek adta. A birtokon akkor Szent László tiszteletére emelt kőtemplom állt, akárcsak 1329-ben, amikor Omori Miklós fia Gál sógoraitól, Teodor fia Miklóstól és Jánostól pénzen váltotta meg ~-n lévő részüket. A továbbiakban nem hallunk a településről. A falupusztásodás következtében szűnt meg, és olvadt be Makófalva területébe, erősítve azt a népességkoncentrációt, amely a későbbi város körül a XIV. században kezdett kialakulni. írod.: Blazovich—Szakály 1993. 172-173., Borovszky II. 561., TF. I. 870-871. (B-H)