Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

az oda vezető utat említik. 1493-ban Muronyi Veér Andrásnak adta II. Ulászló király új adományként. írod.: Borsa 1991. 47., Iványi 1931. 184. 395. sz. (T) Szentjános Zaránd m. (1418: Zenthjanos, Zenthyanos) Székudvar (Socodor) mellett feküdt. Régészeti adatai nem ismeretesek. A település neve a falu templomának védőszentjével, Szent Jánossal kapcsolatos. 1418-ban Maróthi János bán a csanádi káptalan előtt tiltakozott amiatt, hogy szomszédai közül többen birtokait háborgatják, így Majsai (Massai) Lőrinc többek között ~-t. 1506-ban újra felbukkant neve. írod.: Cs. I. 730., FNESz. II. 560., GyO. 10., Pataki 1973. 134. (B-H-Sz) Szentkereszt Zaránd m. (1561: Zent Kerezt) Világos (§iria) és Galsa (Gal§a) között feküdt. A falunév arra utal, hogy templomát a Szent Kereszt tiszteletére szentelték fel. Márki Sándor és nyomában Maksay Ferenc Kresztaménes részeként említette. 1561-ben Báthori András birtokolta a világosi uradalom részeként. írod.: FNESz. II. 561., Maksay 1990. II. 1022. 1025., Márki I. 248. (H-K) Szentkirály Csanád m. (1333—35: Sanctusrex; 1344: Zenthkyral; 1468: Zenthkeral; 1561: Szenthkyraly) Hódmezővásárhelytől délre, az egykori Hód-tó keleti partján állt a középkori település. Az 1840-es években földhordás alkalmával megfigyelt téglák és négyszögletes terméskövek a templom maradványai lehettek. 1896ban Szeremlei Samu soros sírokat talált e területen, melyekből XVI. századi leletek kerültek elő. A lelőhely azonosításakor a Katra-ér déli és északi partját kísérő, K-Ny-i irányú három hosszú földháton nagy kiterjedésű, intenzív megtelepedésre utaló telepnyomokat figyelhettünk meg, amelyre azonban kizárólag Árpád-kori kerámia a jellemző. Nem valószínű, hogy a későbbi századok emlékei a földhordáskor nyom nélkül mind elpusztultak volna, inkább elképzelhető, hogy a tatárjárás után a falu összébb települt Hód-Vásárhellyel. A falut templomának védőszentjéről, Szent Istvánról, első királyunkról nevezték el. Plébániás helyként tűnt fel. Papja, Gergely 1333-ban 6, 1334-ben 5 garast és az 1334-es második jegyzék szerint 4 báni dénárt fizetett pápai adóként. 1344-ben a Gyáli Kakas család bírta. 1396-ban a Szentkirályi család alapítói kaptak 100 hold földet Gyáli Miklós fia Istvántól. Az oklevélben a Katra, Meszeshalom, Badushalomteleke és Feredővejszehely nevű határnevek szerepelnek. 1400-ban a ~-i egyház búcsúengedélyt kapott IX. Bonifác pápától. A Szentkirályi család gyors kihalása és a Gyáli Kakas család férfi ágának leáldozása után 1455-ben Haniki Jánosé és Sári Péteré lett, akik birtokukat nem sokáig tudták megtartani. 1460-ban Szentiványi Mihály kapta egy részét. 1516-ban Pestyényi Gergely tűnt fel a falu birtokosaként.