Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Szentegyház Zaránd m. (1446: Zynthegyhaz) Siklótól (SJcláu) nyugatra Jánosház puszta környékén feküdt. Pontos helyét nem ismerjük, a mai országhatár mentén föltérképezett régészeti lelőhelyek egyikével sem lehet egyelőre azonosítani. A falu nevét onnan kapta, hogy szent egyházzal, azaz templommal rendelkezett. 1446ban Szakoli Lászlót zálog címén iktatta be az aradi káptalan mások mellett birtokába. 1567-ben és 1569-ben mint puszta Jánosházhoz tartozott, előbb 700 majd 500 akcse jövedelemmel jegyezték fel. írod.: AR. 289. sz., FNESz. II. 556., KáldyNagy 1982. 285. (B-H-Sz) Szenterzsébet Csanád m. Hódmezővásárhelytől keletre, mintegy 8 km-re feküdt a mai Erzsébet határrész helyén. Az egykori Cirják-ér déli partján volt a falu központja. 1893-ban Szeremlei Samu Pethő Ferenccel feltárta templomát és a körülötte fekvő sírok egy részét. A templom rétegesen döngölt agyag-alapozásra téglából épült, de a feltárás idejére már csak az alapozás maradt meg belőle. A templom belső díszítményeire utaló homokkő- és márványtöredékek alapján rangosabb templomra gondolhatunk, amelynek törmelékeiből III. István, IV. István és II. András királyok pénzei, a sírokból XII—XIII. századi friesachi dénárok kerültek elő, így a templom építése a XII. századra tehető. A felszíni leletek a Czirják-ér mindkét partján mintegy 1 km hosszan jelzik az egykori település kiterjedését. A régészeti terepbejáráson gyűjtött kerámia tanúsága szerint a falu élete a XI. századtól a XIII. századig tartott. 1478-ban bukkant fel neve — már akkor is pusztaként —, amikor Vásárhellyel együtt Dóczi Péter megszerezte. 1560-ban és 1570-ben mint Vásárhelyhez tartozó puszta szerepelt a defterekben. A helynév a település templomának a védőszentjére, Szent Erzsébetre utal. írod.: Borovszky II. 219., FNESz. II. 557.. Gergely 1979., Imre 1984. 591., Szeremlei II. 323—329., Vass 1980. 29. 42., Zs. I. 105. (B-H-V) Szentes Csongrád m. (1333: Scenthus, Scentus; 1464: Zenthes; 1561: Szentes) A mai Szentes középkori elődje. A középkori - falu központja a Kurca keleti magaspartjával párhuzamos dombon, a mai főtér környékén sejthető. A város belterületéről számos pontról ismerünk régészeti leletet. Nyolc honfoglalás kori sír (Kossuth u. 38/A) anyagán kívül több helyről került szórványként Árpád-kori és késő középkori lelet a Magyar Nemzeti Múzeumba és a szentesi múzeumba is. A legjelentősebb tárgy a város területéről a múlt század végén, kertművelés során napvilágra került ércbillog: Salamon király törvénybe idéző pecsétje, amely azonban, sajnos, elveszett, múzeumba nem került be. A ritka leletet Csallány Gábor 1935-ben egy szemtanú elmondása alapján részletesen leírta megőrizve ezzel mégis az utókornak. A rézből készült ovális billog egyik oldalán egy trónon ülő király volt, egyik kezében keresztes országalmát, a másikban liliomot vagy jogart tartott.