Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Szentbenedek Békés m. (1403: Zenthbenedwk; 1418: Zentbenedek; 1561: Zenth Benedek) A település helyét Gyulától délnyugatra, a falu nevét máig őrző határrészeken először Implom József azonosította, s 1936-ban templomát is föltárta. A terület régészeti föltérképezésére és hitelesítő ásatásra 1985-ben és 1986-ban került sor. Ennek során részben módosítani kellett a korábban ismertetett alaprajzot. A templomnak két építési periódusa volt. Először kicsiny (10,25x6 méteres), egyhajós, zömök templomot építettek, amelynek szentélye belül patkóívesen záródott. Hossztengelye ÉNy-DK-i tájolású. Alapozásában döngölt földrétegek és téglasorok váltogatták egymást. A vakolatos tégladarabok arról tanúskodnak, hogy a falakat fehérre meszelték, s valószínűleg ki is festették. A templom átépítésének időpontját nem ismerjük. Ekkor az épületet nyugati irányban kb. 5 méterrel kibővítették, és az új épületrész sarkain egy-egy támpillért emeltek. Az alapozást habarcsos téglatörmelékből és döngölt agyagrétegekből készítették. A templom körüli többrétegű temetőből 1936-ban legalább 15 sírt tártak fel, 1985—1986ban pedig összesen 25 sírt. A sírleletek között egyértelműen kora Árpád-kori lelet nincs, de a faluhelyen gyűjthető edénytöredékek és a templom korai periódusának alaprajza bizonyítja a település Árpád-kori eredetét. A helység neve templomának védőszentjével, Szent Benedekkel kapcsolatos. 1403ban tűnt fel a gyulai uradalom részeként. 1542-ig az is maradt. 1418-ban Maróthi János tiltakozott háborgatása ellen. 1551-ben lakói a gyulai plébánia Dobozon lévő uradalmának gátját voltak kötelesek javítani. 1526-ban 9 forint 5 dénárt fizettek hadiadóként. 1552-ben a török elől elmenekültek, és nem is tértek vissza. 1561-ben pusztaként a gyulai uradalomhoz tartozott. 1567-ben és 1579-ben mint pusztát a gyulaiak művelték. Írod.: GyO. 6., Implom 1940. 51., Káldy-Nagy 1982. 54.. Karácsonyi II. 311-312., Maksay 1990. II. 1022., Rég. Füz. 39. 1986., 91. Rég. Füz. 40. 1987. 99—100., Scherer 1938. I. 39., Szatmári 1987/a. 65—86. (B-H-Sz) Szentdemeter Arad, Csanád m. (1360: Zent Demether; 1484: Zenthdemether) Tornya (Turnu) és Sofronya (Sofronea) között feküdt. 1338 és 1342 között említették először. 1360-ban a Csanád nemzetség Telegdi ágából származó Pongrác fiai és Miklós fiai osztoztak rajta. A XV. század második felében a Szalók nembeli Bessenyei család birtoka volt. 1479-ben szentdemeteri Bessenyei László királyi emberként tűnt fel. 1484 és 1492 között Csanádhoz, közben 1489-ben Arad megyéhez tartozónak is írták. 1493-ban Bessenyei Kristóf elzálogosította az aradi káptalan előtt Dóczi Imrének. A későbbiekben neve nem szerepel a forrásokban. Pontos helye ismeretlen, hozzá köthető régészeti leletek nincsenek. A települést temploma védőszentjéről, Szent Demeterről nevezték el. Írod.: Blazovich— Géczi 1995. 174., Cs. I. 703., Kovách, Kézirat 115.. Krassó III. 451., Márki I. 215. 282-283.