Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

ismertette a XI. századi temető leleteit, majd 1957-ben Kovalovszki Júlia terepbejárása bővítette tovább az ismereteinket. 1960-ban mélyszántás alkalmával ismét embercsontokat forgattak ki helyükről. Kurucz Katalin 1977-es terepbejárása során a --halom tetején még mindig sok téglatörmelék jelezte az egykori templom helyét, a --alján pedig főleg Árpád-kori kerámia-töredékek a település kiterjedését. 1984—85ben Béres Mária a --halomtól nyugatra, a Kontra-parton az Árpád-kori falu területén 10 földbe mélyített házat, további 5 háznak a részletét, számos árkot, vermet, gödröt és szabadban álló kemencét tárt fel. Megfigyelései szerint a település élete a XI. századtól a XIII—XIV. század fordulójáig tartott. A falunév eredete vitatott. Egyrészt lehet a sápad ige nyelvcsaládjába tartozó szó. Mint ilyen, közvetlenül is utalhatott a földfelszín világos színére, ugyanakkor Sap alakban személynévként is használatos volt az Árpád-korban. Legvalószínűbb, hogy személynévi áttétellel lett belőle helynév. Felmerülhet az is, hogy a település neve a német eredetű sáp : sáf 'dézsa, sajtár' főnévből alakult ki. I. Géza király 1075ben nagy adományt tett a garamszentbenedeki apátság számára. A Tisza melletti birtokok sorában a Kontra-tó és a Kurca folyó között találjuk --ot, amely 1332-ben Sajt határosa volt. 1418-ban Szeri Pósafi Péter a szegi jobbágyokkal a garamszentbenedeki apátság - nevű birtokát elfoglalta. 1421-ben az apátság a birtokot be akarta népesíteni. 1471-ben, amikor a király Szeri Pósafi István halála után birtokait Nádasdi Ongor Jánosnak és Guti Országh Mihálynak adta, a Csongrád megyei birtokok között - is szerepelt, tehát az apátság mellett --on a Pósafiak is birtokoltak. 1570-ben a vásárhelyi náhijéhez és ezen belül Szenteshez tartozó pusztaként említették. írod.: Béres 1986., Cs. I. 683., Csallány 1905. 33-34., Fehértói 1983. 298., FNESz. II. 448., Kovalovszki 1957., Kurucz 1977., Széli 1942. 128-132., TESz. III. 458. 486., TF. I. 900., Vass 1980. 46. (B-H-V) Sáregyház Arad m. Aradkövi (Cuvin) mellett feküdt. Neve 1561-ben tűnt fel Pászthohi János birtokaként. A helynév Sár- előtagja 'mocsár, ingovány, mozgásban lévő folyós mocsár, mocsaras víz' jelentésű főnév. Ehhez járul az -egyház 'templom' utótag. Eszerint a templomot egy mocsaras, ingoványos, esetleg lassú folyású, piszkos vizű terület mellé építették. írod.: FNESz. II. 450., Kálmán 1973. 145., Márki I. 213. 327., TESz. III. 487. (H-K) Sarlód Arad m. (1399: Sarlód) Opálos (Páuli§) mellett feküdt. A településnév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Személynévi előfordulása már 1138/1329-ből ismert Sarlaudi, 1211ből Sorloud alakban. A személynév a magyar sarló 'rövid nyélre erősített, félkör alakú penge' főnév -d képzős származéka. 1499-ben Iregdi Patócs fia Imre, Maróthi János és Csurai Péter fia Miklós és János a Szeri Pósák Kasa