Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Sáp Pálnak 2 és özv. Korláth Istvánnénak ugyancsak 2 portáját írták össze --on. A falu 1552-ben elpusztult, de 1557—58-ban már 7 házat írtak össze a defterdárok. A XVI. század második felében szerbek lakták. Hogy mikor hagyták el, nem ismeretes. A XVII. században újra telepítették, a török kiűzése során a háborús időkben ismét elhagyták lakói, és többé nem települt újra. írod.: Borovszky II. 524—525., FNESz. II. 440., Kálmán 1973. 35., Kovách, Kézirat 108., Kristó—Makk—Szegfű I. 72., Maksay 1990. I. 228., TESz. I. 472. (B-H-Sz) Sámson Békés, Csanád m. (1446: Sámson; 1455: Samsony, 1456: Sampson; 1561: Sámson) A mai Békéssámson középkori elődje. Az egykori település helye a maitól északra, a Szárazér északi partján terült el. A környékén Árpád-kori és késő középkori edénytöredékek gyűjthetők a szántásban. A település templomának és temetőjének helye is ismert, de ismételt azonosítása még várat magára. Maradványaiból igen sok téglát kiástak az 1860as években. Ugyanitt végzett leletmentő ásatást 1953-ban Olasz Ernő is, és megállapította, hogy a templom téglából és terméskövekből épült, de az épület alaprajzát már nem lehetett rekonstruálni. A templom melletti, többrétegű temetőben 20 sírt is feltárt. Ezek — a sírokban talált tárgyak alapján — az Árpád-korra és a késő középkor időszakára keltezhetők. Neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló magyar Sámson személynév héber eredetű bibliai név. - már a XV. század 30-as éveiben Hunyadi János kezére jutott, azonban 1446-ban a hódvásárhelyi uradalom részeként neve még bekerült a Szekcsői Herczeg—Hédervári per birtoklistájába. 1455-ben Botos Andrásnak, egykori birtokosának leányai kaptak rá adománylevelet, de 1456-ban V. László király --ban is megerősítette Hunyadi Jánost. 1463-ban Szilágyi Erzsébet tiltakozott eladományozása ellen, ám végül 1464 körül a Jaksics családnak juttatta Mátyás király. Ezen időtől 1552. évi pusztulásáig a Jaksicsok birtokában volt, és a nagylaki uradalom sorsában osztozott. 1561-ben birtokosként özv. Dóczi Miklósnét jegyezték be, de a -iak nem jelentek meg az összeíráson. A török adóösszeírásokban pusztaként szerepel 2500 akcse jövedelemmel. Birtokosai többször változtak, de csak az 1770-es években telepítették újra. írod.: Borovszky II. 525-527., FNESz. I. 185: Békéssámson. Káldy-Nagy 1982. 397., Karácsonyi II. 275-276., Kovalovszki 1965, 180-181. (45. sz. lh.), Kristó 1981. 70., Ladó 1971. 210., Maksay 1990. I. 288., Rég. Füz. 23 (1970) 76., Olasz 1956. 212-215., Széli 1940. 169. 174-175., Szeremlei II. 412. (B-H-Sz) Sáp Csongrád m. (1075: Sapi; 1332: Saap; 1423: Saph; 1471: Sap) Emlékét a Szegvár és Szentes között fekvő --halom őrzi. 1898ban a --halmon lévő templom és temető területén közel 100 sírt bolygattak meg a „kincskeresők", az eközben előkerült leletek kis részét a szentesi múzeumba vitték. 1942-ben Széli Márta