Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Pusztakondoros írod.: ÁUO. 5: 226., Cs. I. 777., Fehértói 1983. 286-287., FNESz. II. 338., Káldy-Nagy 1982. 132., Kovách 1995. 16. 21. 23^ 27., Kovách, Kézirat. 104., Márki I. 212., Temes I. 294-295., VR. 310. § 183., 344. § 289. (B-H-Sz) Pusztakondoros Békés m. (1498: Pusztha Pondoros; 1506: Pwzthakondoros; 1510: Pwzthakondoros) A mai Hunya községtől északnyugatra Árpád-kori faluhely jelzi a helyét a településnek. A Puszta- előtag az elnéptelenedésre, az elpusztásodásra utal. Későbbi Kiskondoros neve megkülönböztetés az azonos határhoz tartozó Nagykondorostól. A névvel kapcsolatban 1. a Kondoros szócikket. Első említése 1498-ból ismert, amikor predium Pwzthapandaras alakban írták, és Muronyi Veér András régi birtokaként említik. Tartozékának számított a Keselyűs-halom is. 1506-ban - néven a gyulai uradalom birtokai között sorolták fel, és lakatlanul állott. A régészeti adatok alapján az Árpád-korban volt jelentősebb falu, talán temploma is lehetett. Később csak ideiglenesen népesülhetett be, de a középkor folyamán mindvégig önálló birtoktest volt. 1510ben, amikor II. Ulászló király a gyulai uradalmat Brandenburgi Györgynek adományozta, annak tartozékaként sorolta fel. Később Kiskondorosnak nevezték. írod.: GyO. 42. 57. 84., Karácsonyi n. 271., MRT. IV/2. 292. (B-H-J)