Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

denesetre a későbbiekben is használták a polgár megjelölését, amint azt a Zaránd megye alispánjai előtt esküt tevő András fia László is tette. Hogy a melletti gyengébb minőségű földeken, vizes területeken és réteken virágzott az állattenyésztés, azt két hatalmaskodási ügy bizonyítja. 1407. június 30-án Zsigmond király Wlkasin (szerb) király fia Demeter világosvári várnagynak és zarándi ispánnak elrendelte, hogy a Losonczi László bán fia Zsigmond birtokáról elhajtott 224 szarvasmarhát és 9 lovat szolgáltassa vissza. 1409-ben pedig Ozorai Pipó előtt bizonyította Zaránd megye hatósága, hogy Györkéi Zsigmond ~-ról a Losoncziak 143 marháját elhajtotta, hat szekerüket pedig sóval és borral elvitte. ~-t nemcsak egyszerű birtokként tekintették a Losoncziak. Várában nem egy alkalommal időztek is. Ez derül ki a már említett, 1396-ban kiadott bizonyságlevélből és abból a birtokvitából, amely a révbácsi földek miatt folyt. A váradi káptalannak a vizsgálat lefolytatásával megbízott tagjai ugyanis Losonczi Dénest és Zsigmondot ~-n keresték fel 1418-ban. A XV. század második felében hatalmaskodási ügyek révén maradtak fenn adatok ~-ra vonatkozóan. 1474. április 24-én a Losoncziak uradalmi tisztjeinek vezetésével a mezőváros 126 jobbágya hatalmaskodott Meszten, ahonnan 45 ökröt elhajtottak, július 25-én pedig ugyanonnan a termés java részét elvitték. Bácskai Vera ezen oklevél alapján tette a város lakóinak számát 630-ra, egyúttal megállapította az iparűzőkre vonatkozó adatokat is. Ezek szerint 13 iparág képviselői voltak jelen a városban, a lakosoknak pedig 21 %-áról volt kimutatható, neveik alapján, hogy ipari tevékenységgel foglalkoztak. Az 1470es években a tárgyalt üggyel együtt a ~-iak három alkalommal kerültek bíróság elé hatalmaskodás kapcsán. Belőlük egyrészt arról értesülünk, hogy a jenői és a ~-i uradalom közös igazgatás alatt állt, ugyanis Chery Antal, Petneházi Miklós és Nadabi Jenő jenői és —i várnagyok voltak. Az 1477-es és az 1478as oklevél pedig a település státusával kapcsolatosan hoz hírt, azaz mindkettő szövegében oppidumként emlegetik. 1496-ban neve szerepel Bakócz Tamás egri püspök számadáskönyvében. 1501ben Mátyás volt a pankotai pap. 1528-ban Lázár deák térképén szerepel, 1536-ban Oláh Miklós Hungaria-jában említi - várát. 1552—53-ban folyt Losonczi István leányainak fiúsítási ügye. Mivel a török veszély miatt más helyre nem tudtak elmenni, a leányokat, Fruzsinát, Annát, Klárát és Dorottyát ~-n iktatták be birtokaikba. Ez alkalommal a --hoz tartozó uradalomról is esett szó. A birtokok közül a Zaránd megyeiek: Szilas, Roxin, Csigerfalva, Bánvásári, az öt (Magyar-, Agyagos-, Székes-, Mézlő- és Felső-) Dud, Septely és Sanctusháza — amelyek közül Felső-Dud elhagyott volt — a vár körüli védéken feküdtek. Az uradalomhoz tartozott ebben az időben még a Losoncziak ősi birtokai közül az akkor Heves megyében lévő Abád, Tomaj és Bánhalma. Ide kapcsolták még az egykor vásárhelyi kastélyhoz tartozott Csanád megyei Rétkopáncsot és Ráróst is. Az utóbbi kettő bizonyára a Losoncziak hódvásárhely i birtokával kapcsolatosan került az uradalomhoz. A Zaránd megyeiek voltak a ~-i uradalom törzsbir-