Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

György vett részt. A török 1550—52-es Maros-völgyi hadjáratát megszenvedte. 1552-ben csak 6 adófizető portája volt, 1552-ben már 12. 1556-ban az örökös nélkül meghalt Kerei Ferenc részét Kisserjéni Pál, Mihály, Gábor és Dorottya kapta. 1561-ben Serjéni Pál 30, Székely Balázs 7, Bebek György 7 és Harangi Gáspár 13 portával rendelkezett ~-en, amelyen 1579-ben 76 adófizető családot írtak össze. A csanádi náhijébe tagolt ~-nek magyar lakói voltak. 1596-ban a krími tatárok pusztították el, a későbbiekben nem telepítették újra. írod.: Borovszky II. 396-398., CSMÉ. I. 150., FNESz. I. 444., II. 151., Káldy-Nagy 1982. 27., Kovalovszki 1965. 179. 182. (33. sz. lh.), Kristó 1981. 70., Maksay 1990. I. 287., Szatmári 1990. 45—46., Szeremlei II. 329—334. (B-H-Sz) Moróc Zaránd m. (1332—37: Moruch; 1403: Zenthmoroch; 1404: Zenthmoruch, 1561: Marom) Zarándtól (Zarand) délnyugatra Fazekasvarsánd mellett feküdt, ma Szentanna (Sintana) pusztája. Régészeti adatai nem ismeretesek. Puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév a magyar Móric személynevünk alakváltozata. Ezen személynevünk a latin Mauritius névből rövidüléssel keletkezett. A falunévben később felbukkanó Herceg- előtag arra utal, hogy időlegesen hercegi birtok is volt. Plébániás helyként a pápai tizedszedőknek (1332—37) Mihály nevű papja 3 garast fizetett. 1403-ban Maróthi János bán a gyulai uradalommal kapta Zsigmond királytól, és sorsa ezután az uradalommal együtt alakult, a Maróthiak, a Hunyadiak és Brandenburgi György birtoka lett. Közben más birtokosok is feltűntek, ^pl. az Erőssek, a Dersiek és a Horváthbk. 1556-ban Kisserjéni Pál, Kóthai Imre és Bethlen Anna kapott -on birtokot. A település valamikor a XVI. században kettéválhatott, mert 1561-ben Kis- vagy Nemesmorócot és --ot örökítették meg a források. Az előbbi Vas Mihályné, Jász Lukács és Szabó Benedek birtoka 3 adófizető és több szegény portával. Az utóbbi Bakó Imre és egy egytelkes nemes birtoka volt. 1567-ben 6 család 1505, 1579ben 1000 akcse adót fizetett a zarándi náhijébe osztott magyar nemzetiségű lakosok közül. - feltehetően a 15 éves háború idején pusztult el, és nem telepítették újra. írod.: Cs. I. 740., Doc. Trans. C. I. 285., Fehértói 1983. 243., FNESz. II. 92: Márcfalva., GyO. 6. 8., Káldy-Nagy 1982. 335., Kovách, Kézirat 96., Ladó 1971. 193., Maksay 1990. II. 1020. 1025., Márki I. 241., Mon. Vat. 1/1. 333. (B-H-Sz) Mortonusylese Arad m. (1350: Mortonosylese) Mondorlak (Mindruloc) mellett feküdt. A falunév előtagja a Martonos személynév, amely a magyar Márton személynév továbbképzett alakja. Az -ülése utótag 'lakóhelye' értelmű. írod.: AO. V. 361-364., Kovách, Kézirat 95., SzabSzatm. 59. (K)