Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Murony Murony Békés m. (1295: Mvrul, Murul; 1383: Murol; 1393: Muron; 1478, 1561: Mwron) A mai - község középkori elődje. A középkori település helye a muronyi határ délkeleti részén feltérképezett Murony 21. 22. 25. 38. és 39. sz. régészeti lelőhellyel azonosítható. A település központi része a templom helyével együtt a 25. sz. lelőhelyen volt. Az egész település területén előfordulnak az Árpádkortól a késő középkorig keltezhető edénytöredékek. A templomot és a temetőt 1973-ban egy széles csatornával vágták át, teljesen elpusztítva ezzel a csatorna útjába eső részeket a templom alapozásával együtt. A megmaradt alapokat, a temető árkok részleteit és 90 sírt 1988-ban Szatmári Imre tárta fel. A döngölt alapozású, belül patkóíves szentélyű templom az egész középkoron át megőrizte eredeti formáját, igen kis méretét. A hossza 10 méter, szélessége pedig mindössze 5,5 méter volt. Falai téglából készülhettek. Eredetileg a falaktól 5-7 méterre ásott széles és mély árok kerítette a temetőt, de ezt az árkot később a temető bővítése miatt betemették. A sírokból mindössze egy koporsóvasalás, egy valószínűleg S-végű hajkarikából származó töredék, egy párizsikapocspár, egy vascsat és néhány párta darabja került elő. Az elsőként előforduló Murul helynév Kiss Lajos szerint talán szláv eredetű személynévből keletkezett magyar névadással. Karácsonyi szerint pedig a név szláv nyelven annyit tesz mint: 'hangyaboly'. A később felbukkanó Murony : Mwron helynévváltozatnak viszont már 1272ből ismert a személynévi megfelelője Muren alakban. A Szák nembeli Süttői András ispán 1295-ben 40 márkáért eladta Egyed fia Sándor jenői várnagynak. A határjárása során az alábbi helyes határneveket jegyezték fel: Mető (Mothew), Balaton-rét, Kamut-ér, Kamut, Hidas, Gerla, Teleklábrét, Körtvély-tó, Körtvély-ér, Középrét, Tövisesszék, Poklosteleke. Említették továbbá Szent Miklósról elnevezett templomát és a mellette lévő temetőt. 1393ban határos volt Nagy-Kammuttal is. 1383-ban az Ábrahámfiak, 1412-ben a Bekfi és Muruelyi család tűnt fel birtokosként. Kisnemesek is lakták pl. Csere Márton. A Maróthiak ~-i részüket a békési Mária-kápolna fenntartására adták. A XVI. századból több ~-i jobbágy neve maradt ránk. 1552-ben lakosai elmenekültek, és 1555-ben tértek vissza. 1561-ben Gyula vára és a Bekfi család több adófizető és szegény portával rendelkezett --on. A békési náhijébe sorolt ~-ról 1567-ben 12 család 2335 akcse, 1579-ben 7 család 2335 akcse adót fizetett. Lakói magyarok voltak. Feltehetően a 15 éves háború idején hagyták el. írod.: Cs. I. 653., FNESz. II. 166., Káldy-Nagy 1982. 267-268., Karácsonyi II. 229-230., Kovalovszki 1965. 177. 182—183., Maksay 1990. I. 165., MRT. IV/3. 10/25. sz. lh., Pesty 1983. 107. 108. jegyz., ZsO. III. 2311. sz. (B-H-Sz)