Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

nemesek is birtokoltak --en. 1406-ban említették a megyeri nemeseket. Kolbász Lőrinc javait, köztük -t Báthori András és István szerezte meg, de 1494-ben újra eladták, és úgy egyeztek meg, ha Kolbász Lőrinc fiú utód nélkül hal meg, javait a Báthoriak kapják. 1496-ban neve szerepel Bakócz Tamás egri püspök számadáskönyvében. Az Ábrahámfiak is birtokoltak --en, mert János más javak mellett a ~-it is elzálogosította Haraszti Györgynek és Gáspárnak 1508-ban. 1519-ben már Boros--ként említették. 1561-ben az aradi káptalan és nemesek birtokolták, akiknek nevét nem jegyezték fel. 62 adózó és egy szegény portát bírtak -en. Hogy a bortermelő község mikor néptelenedett el, még nem tudjuk, ám más forrásokról ismeretes, hogy a Majsai (Massai), Méregh, Horváth és Nagy családok rendelkeztek birtokrészekkel --en. Írod.: Blazovich 1985. 37.. Cs. I. 740.. FNESz. II. 115., Kálmán 1973. 149., Kandra 1887. 433.. Kovách, Kézirat 14., Kristó—MakkSzegfű I. 10.. Maksay 1990. II. 1017. 1024., Márki 1895. 240. 269., Mon. Vat. I. 332., Reg. Arp. 202. sz.. SzabSzatm. 135. (B-H-Sz) Mélykútúrárós Csanád m. (1488: Raros; 1561: Melykvtvraros) A Mezőhegyestől délkeletre fekvő Ráros puszta területén állt. A falunév első előfordulási alakja Raros, amely a régi magyar ráró 'kerecsensólyom' madárnév -s képzős származéka. Olyan vadászok, solymászok lakhelyéi jelölte, akik ráróval vadásztak. A későbbi Métykutú- előtag pedig azt jelölte, hogy egy bizonyos Forrás-halom tövében bővizű, kristálytiszta, jóitalú, ízű forráskút volt. A Rárós nevű falu emellett a forrás mellett települt meg. A Serjéni család birtoka volt. 1488-ban Laki Osvát nevű jobbágyuk tanúskodott a földvári zendülés ügyében. 1561-ben Serjéni Pál és özv. Dóczi Miklósné bírták, de máshova is adóztak a --iak. 1564-ben már a Serjéni részt Pál utódai: Farkas, Mihály és Miklós bírták. A Jaksicsok is rendelkeztek birtokkal --on. Neve a defterekben nem szerepel. Hogy mikor hagyták el lakói, közelebbről nem ismeretes. Írod.: Borovszky II. 384-386.. Cs. I. 701., FNESz. II. 400.. Maksay I. 1990. I. 287., TESz. III. 347. (B-H-Sz) Ménesi Arad m. (1278: Ménes; 1302: Menesy; 1333— 35: Menise, Ménesi, Menusi; 1561: Menesy) A Mai Ménes (Mini§) középkori elődje Pálülésétől (Páuli§) északra a Makra hegy alján. A falu neve, amennyiben elsődlegesen Ménes volt, puszta személynévből keletkezett magyar névadással. A Ménesi alakváltozatban az -i birtoklást kifejező személyrag, s tulajdonképpen azt jelöli, hogy a falu 'Ménesé', egy Ménes nevű személy birtoka volt. A személynév maga a ménes 'lócsoport' főnevünkből alakult. 1278-ban Pál bán végrendeletében mások mellett a Feiestől, Györgytől és Buhtustól vásárolt - erdőt és szőlőt unokaöccsére, János fia Pósára hagyta. 1302-ben a Tirner-nek mondott Hench pankotai polgár egy korábban vásárolt szőlőt, amely - felett a Makra hegyen