Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

háza középkori elődje. 1418-ban a Maróthiak tiltakoztak amiatt, hogy több birtokukat, így ~-t is háborgatták a szomszédok. ~ nevéből következően lakott hely volt, amely elnéptelenedett, és 1418 után települt újra. 1446-ban már lakott lehetett. Ekkor legalábbis egy része a Szekcsői Herczegek birtokaként tűnt fel az emlékezetes Szekcsői Herczeg—Hédervári perben. A Maróthi birtok továbbra is a gyulai uradalom része lehetett, mert 1504-ben Corvin János Gerdosics Péternek adta , akitől majd a Gyulai Gaálok vásárolják meg, akik már korábban, a vásárlás előtt is birtokoltak ~-en. 1518-ban Brandenburgi György őrgróf Gyulai Gaál Andrásnak adományozta, majd 1520-ban elvette, de később ismét visszakapta a család. 1561-ben Gaál András és a Gaál család 4 adózó és több szegény portát bírt --en, amelyhez több puszta is tartozott. A török a zarándi náhijébe tagolta. 1567-ben 39 család 7865 akcse, 1579-ben 16 000 akcse adót fizetett. Lakosai magyarok voltak, közöttük néhány juhtartó gazda is élt. A középkori - feltehetően a 15 éves háború során néptelenedett el. - egyes adatairól ma már nem dönthető el, hogy nem Meggyestelekre vonatkoznak-e. írod.: Cs. I. 740., GyO. 10. 36. 80., KáldyNagy 1985. 280—281., Maksay 1990. II. 1020., Márki I. 240., Mon. Rust. 443. 336. sz., MTT. VI. 28., Somogyi 1913. 179-180. (B-H-Sz) Meggy estelek Zaránd m. (1394: Meggyesthelek) Görhe és Székudvar (Socodor) között feküdt. Erdőhegyi Mihály fia Miklós birtokba iktatása előtt Görhe és Királyi birtokokon is határjárást végzett az aradi káptalan. Az utóbbi határában jegyezték le - nevét. Határnév volt, nem lakott helyként szerepelt az egykor talán lakott hely. Lehetséges, hogy a Medgyesegyháznál szerepelt egyes adatok --re vonatkoznak. Pontos megítélésük ma már nem dönthető el. írod.: Márki I. 240., Temes I. 146. (B-H-Sz) Megyer Zaránd m. (1202-3: Mghyer; 1332-37: Megér; 1496: Megyer; 1561: Boros megier) A Pankota (Pincota) mellett fekvő Magyarád (Máderat) középkori elődje. A település pontos lokalizálására, régészeti kutatottságára vonatkozó adatokkal nem rendelkezünk. - helynevünk az ómagyar Megyer törzsnévből keletkezett, tagjainak egy része ugyanis itt telepedett le. A falut valószínűleg még a X. század végén alapították. Valójában az elnevezés azonos a magyar népnévvel. A későbbi keletkezésű Boroselőtag arra utal, hogy a település jellemzője a szőlőtermesztés, borkészítés volt az oklevélben jelzett időben. 1177ben III. Béla királynak az aradi káptalan számára kiadott adománylevelében tűnt fel. Richárd aradi prépost kérésére Imre király 1202—3-ban megerősítette javaiban az aradi egyházat. Az oklevél határjárás részében szerepel - 39 szolga nevével. 1214-ben gyümölcsösét és malmát említették. Plébániás hely volt, mert 1334-ben János nevű papja 5 garast fizetett a pápai tizedszedőknek. Egy része az aradi káptalané volt (1388, 1507, 1561), de