Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

nyugatra, a Marostól északra, Serjéntől délre feküdt. Neve ma is ismert határnév. Régészeti leletei nem ismeretesek. A falunév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Alapjául talán a régi német Leodrand személynév szolgálhatott. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk Borovszky véleményét, aki szerint a falu neve a német eredetű, régi lator : latorján 'rabló, útonálló' szavunkból keletkezett, amely talán inkább személynév lehetett. Vélhetőleg annak a jobbágynak a neve, aki először telepedett le ezen a helyen. 1333-ban papja, Mihály 3 garast fizetett a pápai tizedszedőknek, tehát plébániás hely volt. Neve újra 1396-ban tűnt fel. 1421-ben a csanádi püspököt Zsigmond király megerősítette birtokában. 1478-ban Orros László Latorjáni előnevet viselt, ami arra utal, hogy az Orros család bírta a falu egy részét. 1469-ben Kemecsei János lelkészt Apátfalván kirabolták. A rablókat a -iak elfogták és a földesúr, feltehetően Orros, kötelezte Kemecseit a rablók felakasztására, és kimondta: ha azt nem teszi meg, őt akasztják fel. Kemecsei papi mivoltára hivatkozva tiltakozott, végül azonban saját életét mentve végrehajtotta az ítéletet. A római Szentszék 1474-ben oldotta fel az emberölés bűne alól. - a török Maros-völgyi hadjárata idején elpusztult, 1555-ben is üresen állt. Lassan azonban újra települt. 1561-ben Ödönfi Ferenc 2 adózó és Farkas Boldizsár 1 szegény portát bírt --on. Az aradi náhijébe tagolt településen 1557—58-ban 8 házat írtak össze. 1567-ben 10 család 3562 akcse, 1579ben 13 család 3962 akcse adót fizetett. Magyar és déli szláv nemzetiségű lakosok éltek --on, amely feltehetően a 15 éves háború idején néptelenett el. Többször próbálkoztak újratelepítésével, végül a XVIII. század elején néptelenedett el. 1723-ban még szerepel Mercy térképén. 1764-ben a kamarai összeírásokban mint puszta volt feltüntetve. írod.: Borovszky II. 329—330., Káldy-Nagy 1982. 115., Kovách 1995. 16-17. 21. 23. 26. 32-33., Kovách, Kézirat 100-101., Maksay 1990. I. 286., TF. I. 863. (B-H-Sz) Leányegyház 1. Kaszapereg (Csanád m.) * Lele Csanád m. (1274: Leleu, Lelee; 1488, 1561: Lele) A mai Maroslele község középkori elődje. A mai község belterületéről több alkalommal is kerültek elő középkori leletek. 1906-ban Tömörkény István, majd 1930-ban Móra Ferenc tárt fel egymással szomszédos telkeken kora Árpád-kori sírokat jellegzetes Svégű hajkarikákkal. Ennek a temetőnek az előzményét jelölheti az a Bálint Csanád által 1966-ban feltárt 9 sír, melyek között honfoglalás kori lovassír és Svégű haj karikás kora Árpád-kori sír is volt. 1968-ban Bálint Csanád ismét feltárt 14 sírt, melyek a XIII—XV. századból származtak. Ezek a temetők tehát a település életét a honfoglalás korától a XV. századig rajzolják ki. A falu szélétől délre mintegy 300 m-re a régészeti terepbejáráson egy másik település egyértelmű jelei voltak megfigyelhetők, melynek az Árpád-kortól