Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

ugyancsak a késő középkorig folyamatosan élhettek lakói. Ezt a települést Szemán Attila Kislelével azonosítja. A - helynév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapul szolgáló személynév feltehetőleg a lélek szócsaládjába tartozó régi magyar Léi : Lelu személynévvel függ össze. Megjegyzendő, hogy hasonló alakú személynevek a szláv nyelvben is vannak. A Csanád nemzetség Telegdi ágának volt a birtoka, amely az 1274-es osztály alkalmával két birtokként szerepelt. Egyik a Makófalviaké, a másik a Tömpösieké lett. 1488-ban két részre osztották, és a Tömpösiek leányágának kezére jutott. Tömpösi Miklós leánya, Dorottya szerezte vissza saját költségén. A fele neki jutott, a másik felén pedig Tetétleni György, Amadéfi János és Kapitányfi Pál osztozott. 1543-ban Vezsenyi Mihály felesége jogán támasztott igényt rá, és hogy nem eredménytelenül, azt bizonyítja, hogy fia, Gáspár birtokos lett ~-n. Az 1551—52es török hadjárat során sok kárt szenvedett. 1553-ban csak két adófizető portája volt. A békés években azonban gyarapodott. 1561-ben Telegdi Istvánnak 5, Czibak Györgynek 7, Vezsenyi Gáspárnak pedig 3 adófizető portája volt ~-n. Makó László részét nem említette az összeírás, pedig ő azt 1563-ban Varkocs Tamásnak adományozta. ~-n 1579-ben 18 magyar adófizető családot írt össze a defterdár. A 15 éves háború idején pusztult el, a XIX. században lassan települt újra, az 1828-as összeírás szerint 64 házas és 3 hazátlan zsellér lakta. Írod.: Borovszky II. 331—332., CSMÉ. I. 150., FNESz. I. 151., II. 24. 101., Kálmán 1973. 42., Maksay 1990. I. 286., MFM. GyN. 59., MFM. RégAd XII. 232/1968., MFM. RégAd XXI. 366/1967., Szemán 1985., TESz. II. 748., TF. I. 836. (B-H-V) Leng Csongrád m. (1138: Lingu; 1356: Leng) Mindszenttől északra, a Kurca déli (2-3 m magas) partján azaz a Kurca torkolatának — pontosabban a Tisza és a Kurca árterének — magaspartján Árpád-kori sírokra utaló leletek kerültek elő, ill. a régészeti terepbejárás során Árpád-kori és középkori cserepek által jelzett településnyomok voltak megfigyelhetők. Mivel a közelben más hasonló korú lelőhely nem ismert, valószínűleg ezen a területen kell keresnünk az Árpád-kori település nyomait, de azonosításához további megfigyelések szükségesek. Vélt helyét a Mártély 27. sz. topográfiai lelőhely jelöli. Neve feltehetően személynévi eredetű. Álmos herceg 1108 után ~-ről 53 szolgát adományozott földjükkel együtt a dömösi prépostságnak, akiket a bátai és köleséri szolgákkal a 6. kenyéradó száznagyságba osztottak. Az adományt II. Béla király 1138-ban újra összeírta és megerősítette. - 1356-ban is a prépostság birtokában volt. Lakóit köteleztéK a monostornak tizedet adni, mindenegyes háznép évenként 2 juhot, 2 köböl búzalisztet, 2 köböl jó sört és egy sót adott. Az egész száznagyság 30 köböl márcot (méhsört) adózott. A kolostor épületeinek javítására is kötelezve voltak. Feladataik közé tartozott a halastavak gondozása és a szénakaszá-