Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

1494-ben a zálogosított részt megvették, a Dózsa felkelés idején elpusztították. Mivel okleveleit a Dózsa felkelés idején elpusztították, mások mellett 1515-ben ~-t is újra adományozta a király Dóczi Ferencnek. 1520-ban per folyt a Nadabiak és a Dócziak között miatt. Jobbára pusztaként szerepel a forrásokban, nevéből következően egykor település lehetett. írod.: Cs. I. 737., FNESz. I. 790., Kristó 1976. 85.. Márki I. 237., Mon. Rust. 334. sz., SzabSzatm. 13. (B-H-Sz) Kőegyház Zaránd m. (1418: Kweghaz) Bánkút és Medgyes között feküdt. Régészeti lelőhellyel való azonosítása kétséges, mert sem a középkori Medgyes, sem Bánkút helyét nem ismerjük. A mai Medgyesegyháza és Bánkút között azonban két olyan Árpád-kori lelőhely is található, amelyeken templom is állt. Egyik település sem érte meg a késő középkor időszakát, még az Árpád-kor folyamán elpusztult mindegyik. Legutóbb Szatmári Imre tárta fel mindkét templomhelyet 1993-ban. Az egyiken előkerültek a templom alapfalai is, a Medgyesegyházához közelebbi lelőhelyen viszont már csak a templom körüli temető megmaradt sírjait lehetett kibontani. A falu eredeti neve talán csak a Kő volt, amelynek alapja a magyar kő 'látványosabb, feltűnő szikla; sziklás hegy' köznevünk. Az -egyház utótagot feltehetőleg csak a tatárjárás kori falupusztulás után kezdték használni. 1418ban a Maróthi birtokok között tűnt fel. Nevéből ítélve egykor lakott település volt, ám a forrásokba már pusztaként került. Ugyancsak így szerepel az 1567-es és 1579-es defterben. Kovách Géza felvetette azonosítását Kidegyházzal. A kérdés eldöntése további kutatást igényel. írod.: Blazovich 1985. 67.. Cs. I. 737., GyO. 10., Káldy-Nagy 1982. 293., Kovách, Kézirat 82.. SzabSzatm. 13., Szatmári—Vágó 1993. 17-20. 27-28. (B-H-Sz) Kőhalom 1. Kaszapereg (Csanád m.) Kökényes Csanád m. (1408: Kwkenes, Kukenes) Már Szeremlei Samu feltételezte, hogy Hódmezővásárhelytől délre, „Kotacz mellett feküdt, talán a Kökény-domb táján". A híres őskori lelőhelyen azonban a felszíni leletek között csak szórványosan lehet találni középkori kerámiát, így továbbra is bizonytalan a település azonosítása. Helynevünk az ótörök eredetű, magyar kökény növénynév -s melléknévképzős származéka. Olyan területet, birtokot jelölt, ahol dúsan tenyésztek a kökénybokrok. Megjegyzendő, hogy nevünk személynévként is használatos volt a korabeli időben. Solti Dávid és rokonai 1408-ban Zsigmond királlyal megerősíttették magukat birtokaikban, ahová a csanádi káptalan újra iktatta őket. Neve itt szerepel. Mint határnév a XVII. században is előfordult a neve. írod.: Borovszky II. 315.. FNESz. I. 791.. Kálmán 1973. 131., Koós 1979. 14., Kovách 1995. 17. 21-22., Kristó-Makk—Szegfű II. 28., Szeremlei II. 373., TESz. II. 604.