Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

azaz Nadab (Nadab) és Csintye (Cintei) között. Kovách Géza Zaránd mellett lokalizálta. Vele összefüggésbe hozható régészeti adatokkal nem rendelkezünk. A helynév valószínűleg a magyarban is használt, de egyébként ismeretlen eredetű kerez (kéréz) 'kicsiny, törékeny testű, szárnyas rovar' szavunkkal kapcsolatos. Hogy ez esetben köznévként vagy személynévként volt-e helynévadó, ma már nem deríthető ki. A későbbi két- előtag a terület a birtok számszerűségére utal. Neve, amely 1199-ben fordul elő először majd a XV. században (1483, 1485) újra, a XVI. században már nem szerepel. írod.: Cs. I. 735., Fehértói 1983. 189., Kovách, Kézirat 82., TESz. II. 457. (B-H-Sz) Keresztény erdő Csanád m. (1446: Kerezthhyenardew) Kétkupa mellett a mai Kunágota és Dombegyház között feküdt. Pontos helye régészeti módszerekkel csak igen nehezen lenne azonosítható. A helynév Keresztény-, előtagja feltehetőleg a magyar Keresztény személynévre vezethető vissza. E személynév forrása a latin Christianus (=keresztény) személynév. A helynév utótagja az erdő főnevünk. A Szekcsői Herczeg rokonság és Hédervári Lőrinc nádor között támadt birtokper során a puszták (prédiumok) között szerepel neve Kétkupa után. - a területen lévő egykori erdő nevét őrizte meg számunkra. Nem sorolható a lakott helyek közé. Felmerült Kovách Géza részéről Kerechyenardeu nevű olvasata is, amely részint az egykori Kerecsen (1. ott) nevét őrzi. írod.: Blazovich 1985. 69., FNESz. I. 719., Kovách, Kézirat 86., MTT. VI. 28. (B-H-Sz) Keresztúr Arad m. (1334—35: Sancta Cruce, Kerestur; 1418: Kereszthwr; 1561: Keresztwr) Helye ma puszta Aradkövi (Cuvin) határában. A település pontos helyéről, régészeti kutatottságáról vagy előkerült leletekről nincsenek ismereteink. A falunév vallási neveink közé tartozik, a magyar kereszt 'feszület' és az 'uraság' főnév összetétele, s azzal kapcsolatos, hogy a falu templomát a Szent Kereszt (tulajdonképpen: Krisztus) tiszteletére szentelték fel. Egy másik Keresztúr Temesillésd (Alio§) mellett feküdt. Hogy melyikre vonatkozik a pápai tizedjegyzék adata, amely szerint papja 1334ben 12 és 6 báni dénárt, 1335-ben 3 báni dénárt fizetett az adószedőknek, nem tudni. 1418-ban a Maróthiak birtokolták, míg 1484-ben a Patócsiak. 1495ben Országh Katalin leánynegyedét innen adták ki. Ekkor Gyárak és Panád között említették. 1535-ben az aradi káptalan is bírt fekvőséget ~-on. 1548ban Petrovics Péter kapta. 1561-ben Mágocsi Gáspár 2, özv. Kaczkffi Litteratus Györgyné 1 portát bírt --on, Pászthohi János és a Nadányi család voltak még birtokosai. Feltehetően a 15 éves háború idején pusztult el. írod.: Cs. I. 773., FNESz. I. 720., Kálmán 1973. 157., Kovách, Kézirat 82., Maksay 1990. II. 204., Márki I. 207., TF. I. 179. 180. (B-H-Sz)