Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

írod.: FNESz. I. 703. II. 101: Maroskece., Kristó 1970. 24-25., MRT. IV/3. 2/XIX. címszó, 2/96. lh., OklSz. 465., TF. I. 509. (B-H-J) Kecskerez Zaránd m. (1485: Kechkerez) Nadab (Nadab) mellett feküdt. A helynév előtagja a magyar kecske állatnév (mely török eredetű), míg utótagja esetleg a rész köznév, de talán inkább a régi rez 'erdőbeli tisztás, erdőmaradvány hegytetőn, fennsík' szavunk, mely talán szláv eredetű jövevényszó. Horváth Pál 1455ben elcserélte számos részbirtokával együtt ~-t is Vizesi Tóbiással, ám a következő évben már eladta Dóczi Imrének. További információk vele kapcsolatosan nem ismeretesek. írod.: FNESz. I. 704., II. 414: Rezi., Márki I. 234. 315., TESz. II. 420., III. 392. 405. (H-K) Kecskés-Kér Zaránd m. Pontos helye nem lokalizálható, talán Kér mellett állt, annak része lehetett. A településsel kapcsolatba hozható régészeti adatok nem ismeretesek. A helynév előtagja a magyar kecske állatnév -s melléknévképzős alakja, s mint ilyen, megkülönböztető szerepű. A név Kér utótagja az ómagyar Kér törzsnévből keletkezett, s ez volt az elsődleges elnevezés. Feltehetőleg olyan helyet jelölhetett Kér falu mellett, ahol nagyobb számban tenyésztettek kecskét. Az kevésbé valószínű, hogy a Kecskés előtag személynévi eredetű lenne. 1332-ben Kecskéskéri Péter megintette ~-en lévő telkének háborgatása miatt Baka Miklós özvegyét. 1482-ben Marcziházi László és a Pethők ~-i részbirtokuk miatt keletkezett vitájukban egyezkedtek. - neve a forrásokban később nem fordul elő. írod.: FNESz. I. 704., Kálmán 1973. 82., Márki I. 236. (B-H-Sz) Keczerkutas Zaránd m. (1481: Kwthos; 1484: Keczerkutas; 1561: Kecher Kwtas) Mácsa (Macea), Kevermes és Kis-Iratos (Dorobanú) között feküdt Kutas puszta helyén. Neve ma is helynév Mácsa határában. A település pontos helye azonosítatlan. Régészeti leletek nem ismeretesek. Az eredeti falunév a magyar kút főnév -s melléknévképzős származéka. Valószínűleg onnan kapta a nevét, hogy a falu egy bővizű forrás, kút mellett alakult ki. A helynév későbbi Keczer előtagja a birtokos Keczer-családra utal. A Szekcsői Herczeg rokonság és Hédervári Lőrinc nádor között támadt birtokper során számos Csanád és Arad megyében feküdt birtok nevével együtt jegyezték le - nevét újra 1446-ban. A lipóczi Keczer család birtoka volt, amelynek egy része a Hunyadiak kezébe került. Mátyás király ugyanis elvette Keczer Mihály tói és Muronyi Veér Andrásnak adta, akitől 1479-ben visszaváltotta, és 1480-ban Czeczei Máténak zálogosította el, Köte János pedig a Keczer Imrétől zálogba vett ~-i részbirtokát Dóczi Imrének zálogosította el 1481-ben. 1485-ben a Czeczei és Dóczi jobbágyok a Jaksicsok birtokain fosztogattak. 1485-ben ~-on két iratosi jobbágy lopást követett el. 1488-ban a Keczerek